2008. december 28., vasárnap

59

- Új kor születik, kedves barátaim!

A Náci Vérfarkasok és Vámpírok Demokratikus Szövetségének elnöke egy kihalt, hamuval és kövekkel borított pusztaságon állt. A süvítő szél belekapott lebernyegébe, megpróbálta a rémalakot feldönteni. Az elnök azonban mit sem törődött a széllel. A tekintetéből hipnotikus erő áradt, a hangja felszárnyalt. Amikor a víziójáról beszélt, nem lehetett kizökkenteni holmi széllel.

- Évszázadok óta nézzük megadóan, ahogy a fajtánk háttérbe szorul. Kétszáz éve még mindenki kussolhatott, ha egy balféket bevonszoltatok a várkastélyba. Száz éve még nem számított, ha a sötét utcán időnként eltűnt egy-két nyomorult. Ma pedig? Örülhetünk, ha büntetlenül elosonhatunk az árnyékban.

Felkelt valami holdszerű, a fénye azonban a rettenetkéknek olyan árnyalata volt, amit az igazi Hold sose lett volna képes produkálni. Ebben a fényben az elnök arcszíne leginkább egy vízihulláéra hasonlított.

- Most azonban olyan lehetőség adódott, ami évezredenként egyszer adódik. Nem untatlak titeket részletekkel, bolygóegyüttállások vannak és mágikus erők áradása. Rövid leszek: visszafordíthatjuk az Idő Kerekét. Visszahozhatunk egy rég elmúlt kort. Az embereknek rosszabb lesz, de nekünk annál jobb! Újra eljön a Rémek Ideje!

Dr. K. mint a rugó pattant fel az ágyában. A visszatérő rémálmoktól kiverte az izzadtság. Az ablakon a valódi Hold fénye áradt be, az álomholdhoz képest nem kevésbé nyugtalanítóan. Beszélni kellene erről valakinek – morogta dr. K., de tudta, hogy senki se értené meg, talán még az Őrzők se.

Tévedett.

A város milliónyi hétköznapi álmodója között volt néhány ezer kiválasztott, akik ugyanúgy látták a Vérfarkasok elnökét a kísérteties pusztaságon, mint dr. K.

Adás volt az álomtévén.

Prinkmayer elmosolyodott álmában, amikor a másik oldalára fordult. Ő is látta az adást. Már nem kell sokat várni.

2008. december 22., hétfő

58

Prinkmayerné Lelkes Piroska két napja állandóan bőgött.
Bőgött reggel, az első kávé után, mert eszébe jutott, hogy az a hülye Sándor öt cukorral itta. Bőgött délben, miközben a pörköltet kavargatta: az volt a Sándor kedvence, nokedlivel.. És bőgött este, mikor a híradóban bemondták, hogy a Náci Vérfarkasok 2 nap alatt 2421 kérdést intéztek a miniszterekhez: vajon mit szólna ehhez a Sándor? Tegnap még délután is bőgött, mert ablakpucolás közben leesett a sámliról, tavaly Ő esett le ugyanígy, mikor évődve kirúgta alóla a létrát...
- Hát elhagytál, te szarházi! – üvöltött bele az elviselhetetlen csendbe sokadszor.
Fájt az élet.
Eleinte el sem akarta hinni, hogy ez megtörténhet: a férje elhagyja őt egy másikért, egy rosszabbért, egy riherongy cafkáért?! Kitartóan, bizakodva kereste, aggódva, hogy netán baja esett megint. Aggódásában meg kellett vernie néhány embert, de szívesen tette.
Aztán tegnap…az a csomag a küszöb előtt a tavaly karácsonyra ajándékozott csíkos zoknival és egy kockás lapra firkantott pár soros üzenettel: „Az Arankát szeretem mosmár, mindent visszaadok, ne is keress, Sándor”
Mintha tőrt döftek volna a szívébe! Hát ennyi volt? Mindennek vége?
Könnyes szemei a sublót tetején álló fotóra meredtek:- Milyen boldogok is voltunk! Ó, jaj, nem akarok élni!
Vadul keresni kezdett valamit, hogy a fényképhez vághassa, a rátörő fájdalmat egyszerűen nem tudta tovább elviselni, törni-zúzni akart! Akkor hirtelen meglátta a szórólapot a konyhaasztalon.- Jé, hát ez a kis Béla gyerek a 3/b-ből, hogy ezek mennyire utálták egymást a Sándorral….
És már tudta is, hogyan áll majd bosszút a férjén és azon a büdös rüfkén egyszerre.

2008. december 12., péntek

57 A szívcsakra ( Prosztónak szeretettel)

A Machinátor egy egészen egyszerű forgószékben ült, kicsi, vézna testét szinte belezsugorította a gödrösre ült alkalmatosságba. A fején egy nem kínai headsettel telefonált.

-Akkor megegyeztünk Viktoriux? Előtérbe kerültök, de kell cserébe a nyomorúságos kis országotok még nyomorúságosabb nagyvárosának egyeteme. Most!!! Nem hiszem, hogy még ezt sem tudod elintézni. Pancser! Végeztem.

A Machinátor dühöngött. Az idióták. Meg kell szerezniük a város egyeteme alatti szívcsakrát, mert a nélkül nem tudják kiterjeszteni a Világra az uralmukat. Már látta is a gigantikus lakópark alatti titkos bázis tervét, amivel a szívcsakrát meg tudják csapolni. Ez után semmi és senki nem állhat majd útjukba, övéke lehet holnapra a Világ. Putyin is elmehet a földgázával Szibériába halat sütni, ha meglesz a hetedik szívcsakra is végre.

Palcifalné Gaál Ildikó félve lépett be a Náci Vérfarkasok és Vámpírok elnöke nyugdíjasvértől csöpögő tróntermébe. Jogos volt rettegése, az Elnök nagyon dühös volt.

-Ildikó, képtelen eredményt elérni, az Egyetemet azóta már buldózereknek kéne taposni.

-Mindent megpróbáltunk, de az intézmény volt diákja, egy mértékadó blogger minden próbálkozásunkat az Egyetem bezárására szétblogolt.

- A fene egye meg, pedig ott lenne aztán nagy bölcsészholocaust, nem értem mi baja.

-Most leválasztottunk egy kertvárosi részt, ebbe belebukhat a polgármester, és ha mi emberünk nyer, akkor miénk a terület is.

-Túl sok a ha. Pancser. Leléphet

Ideje már elküldeni ezt a nőt a Birodalom Parlamentjébe, nem tud semmit elintézni. A köcsög hippik miatt van csak itt. De gyűlölöm a hippiket, ki kéne mindet véreztetni. Kénytelen leszek tárgyalni a megmondóblogerrel, pedig nagyon gyűlölöm. Mindent nekem kell elintéznem. Pancserok- sziszegte Victoriux és beletemetkezett egy kondérnyi friss tőgypörköltbe nyugdíjaspacallal.

.

56

A Machinátor egy egészen egyszerű forgószékben ült, kicsi, vézna testét szinte belezsugorította a gödrösre ült alkalmatosságba. A monitorok fölé görnyedt, a vékony, csontos arcot, a hosszúkás, hegyes orrot kékesre festette a képernyők fénye. Görbék, diagramok, számsorok futottak a monitorokon és tükröződtek a Machinátor fekete keretes szemüvegén: bid-ask.. bid-ask... bid-ask...

A háta mögött a szoba félhomályba borult.

A Machinátor pergamen-vékony, sárgás arcbőrét masszírozta, majd hosszú csontos ujjaival aggodalmasan kopogtatta a halántékát: "Nem jó" - motyogta.

Beütött egy tranzakciós kódot a billentyűzeten, az egyik monitoron egy hozamgörbe ugrott fel. Türelmetlenül kocogtatta a monitor lapját, majd feljegyzett néhány adatot egy kis füzetbe egy másik monitorról, amelyen részványárfolyamok váltakoztak. Hirtelen megpördült a forgószékkel.

- Tőkét kell kivonni. Nincs likviditás a piacon. Kétszányolcvan milliárdot buktunk a portfolión az elmúlt hetekben. A Tanács stop-loss ordert helyezett ki. A szervezeteink nem bírják a veszteségleírásokat. Pénzt kell visszapumpálni a rendszerbe.

Az Úr alakja kibontakozott a sötétből. Magas, szikár termete meggörnyedt, zavart iskolás gyerekként topogott a Machinátor szúrós pillantásainak kereszttüzében.

- Mi... mi... mindent megteszünk. Visszavágjuk kiadásokat, ahogy lehet. Szükségünk van a pénzre, finanszírozni kell az államot! Nem akarhatunk éhséglázadást!
- A Tanács nincs megelégedve. Tárgyaltak a Náci Vérfarkasok és Vámpírok elnökével.
- De... de... azt nem tehetik meg! Rászabadítják a sötétséget az országra! A progresszió...
- Hagyjuk a szentimentalizmust, a rohadt életbe! Ha te nem hajtod végre, végrehajtja más! Ország! Milyen ország? Van annak a rohadt országnak rendes referencia száma! Ezerszer kértem már, hogy arra hivatkozzunk! Miért kéne nekem fejben tartani, hogy éppen melyik tetves befektetésről beszélünk?
- Visszafizetünk mindent! Én szavatolom!
- Fiacskám, abban biztos lehetsz, hogy visszafizettek mindent. Ha nem így, akkor úgy.
- A Vérfarkasok csendben vannak. Hetek óta semmi. Se egy progrom, se egy mészárlás.Biztos vagyok benne, hogy kivárnak. Ha a hátam mögött tárgyal velük a Tanács, tudnom kell róla. Nem szavatolhatok semmit, ha kiveszik az irányítást a kezemből!
- A Tanács sosem szavatol semmit.

Az irányító pulton kigyulladt egy vörös jelzőlámpa, figyelmeztető hangjelzés hangzott fel.

- Lebukott egy ügynökünk Nigériában. Kár. Jó ügynök volt. Most menj, kérlek. És ne feledd, a Tanács érdekeit képviseled a megbízatás visszavonásáig.

Az Úr sarkon fordult és imbolygó léptekkel elhagyta a félhomályos szobát. Egy ajtó becsapódott.
A Machinátor egy mobiltelefont emelt fel az irányítópult széléről és hosszú ujjaival megnyomott néhány gombot.

- Igen. Én vagyok. A Tanács úgy látja jónak, hogy a Vérfarkasok előtérbe kerüljenek. Úgymond, kilépjenek a homályból, hogy stílusos legyek. Hogyhogy mikor? Majd, ha szólunk. Fiacskám, ne hörögj nekem a telefonba, mert nem kapsz kutyasütit. Addig is tartsd pórázon az ebeidet. Azt a birkát, amit felzabáltok, már nem lehet nyírni. Érted? Persze, hogy nem. Kretén.