17

Kissé nyúzottan ébredt Brian O'SHAUGHNESSY. Két napja iszik, most már le kéne állnia. Várja a munka. Hát várja! De az asszony… azóta morog, hogy idejöttek. Mit tegyen? A Limericki Egyetem diplomájával esélyes sem volt máshol, csak ebben a vacak tirpáklandon. Ha apja nem inna annyit, és nem lennének hatan testvérek, akkor talán valami jobb helyre kerülhetett volna. Most talán már Obama csapatában dolgozhatna. De így, innen a deep shit-ből kell felküzdenie magát.

De legalább vannak apró győzelmei. Szombaton embere, Punnyadt legyőzte Röhejes Arcot. Azóta iszik. Mármint ő, Brian O’Shaugnessy. Punnyadt inkább szív. Hát ő, ő nem fog. Elég neki ez tirpákia is szívásnak. Nagyapja történeteire emlékezteti a helyzete, aki a burmai őserdőben szolgált távírászként. Ihatatlan az ivóvíz, érthetetlen a nyelv, nyáron nagyon meleg van, fűszeres a koszt…

Brian kinyitott a McBook Airt megnézni what’s up? Nicsak egy üzenet. Valami kreatívot keresnek. Talán jó lesz ez is referencia munkának. Rémregény? Komolytalanul hangzik. Csak tej lenne itthon, mert nagyon fáj a feje. Az asszony meg vinnyog megint... Updateolni fogja, kész!

Megoldást keresnek. Hát ő megold, abban nagyon is jó. Mindig jó volt, a Megoldások Embere. Ja nem, ezt még a tankönyvében olvasta. Egy volt neki, elég is az.

Az Ember, aki kiemelkedik a szarból és küzd a Náci Vérfarkasok és Vámpírok elnöke ellen… De hiszen, de hiszen ez majdnem ő!

Na, hogyan legyen a megoldás?

Vegye moralitásra a sztorit? Jó és Rossz küzdelmére? Hm, az kampányban jó szok lenni, de a moralitásban mindig az emberek döntenek. Azokkal meg tele az összes testnyílása. Néha egészen hüjjén döntenek. Esetleg mirákulumot írjon? Azt is szereti, ha föl kell építeni valakit, jó. De abban is túl sok az emberi. Ez az! Misztérium lesz! Erre még Obama tanácsadói is felfigyelnek! Csak jobban figyelt volna a hittanon, majd improvizál.

A blogger, aki napokig állt a pöcegödörben és szarrágó lett, visszatért! De már nem emberként, bár a külseje még emberi jegyeket mutatott. Ő már nem ember, hanem a Megváltó a Náci Vérfarkasok és Vámpírok elnöke elleni harcban.

Visszatérte után könnyedén levitált a pöcegödör felett, és siklott tova. Már a szagok sem zavarták.

- Nesze világ, hozom a Jó Hírt: itt a Mester!

Azzal előkapta Piac és Verseny nevű lángpallosát, hogy világítson, üsse-vágja, törje-zúzza az ellent.

16

A Nyugdíjas, Akiből Kolbász Lesz kedélyesen üldögélt az orvosi váróban. Minden héten beugrott ide egy kis vérnyomás- és vércukormérésre, vérvételre, EKG-ra, gyomortükrözésre. vagy ami éppen adódott, csak úgy, kedvtelésből. Szerette ezt a helyet, a mozaikcsempékkel kirakott falakon elhelyezett kedves kis plakátot a visszérbántalmakról, a csoffadt szobafenyőt a sarokban, a NE KOPOGJ táblácskákat az ajtókon, és, ha éppen nem találkozott ismerősökkel, ami ritkán fordult elő, rendszerint azzal szórakoztatta magát, hogy a falak beázásakor keletkezett foltokban ábrákat próbált felismerni.
Barátságos, kellemes hangulatú rendelő volt, pont olyan, mint a többi.
Jó kedvét csak fokozta, hogy még a lépcsőn összefutott Arankával, a szomszédasszonnyal, aki súlyos szívpanaszaira, epe- és vesebántalmaira fittyet hányva, szintén rendszeresen itt töltötte a délelőttöket.
Már több órája várakoztak annak ellenére, hogy csak ketten üldögéltek a helyiségben, betegségeik felsorolásán már túl voltak, és éppen a kisunokákra terelődött a szó, mikor egy szívélyes nővérke végre behívta Arankát vizsgálatra: „ne togyogjon, a doktor úr nem ér rá erre” kiabálta a fülébe évődve, fel is gyorsult rögtön a szomszédasszony, csak úgy csattogott a járókeret a kövön!

Még mindig ezen mosolygott, mikor megjelent az ajtóban két fekete egyenruhás fiatalember. Körülnéztek, majd határozott léptekkel feléje indultak. Mi az ott, a kezükben? A szeme már nem a régi… „keresnek valakit?” kérdezte, és akkor hirtelen erős ütést érzett a tarkóján. A Nyugdíjas, Akiből Kolbász Lesz elájult.

15

A Náci Várfarkasok és Vámpírok elnöke egy gömb alakú meditációs kamrában levitált. A gömb egy boltíves terem közepén volt elhelyezve, a tetején egy szíriuszi spirál tekergőzött az égboltot formázó boltívek fel. Az Elnök fejéből elektródák lógtak ki, amelyeket veztékek kötöttek össze a gömb falán elhelyezett műszerekkel. Néha apró mozdulatokat tett a kezével, vagy a fejével, amikor lefuttatott egy újabb gondolat-programot, az agyhullámokat a gép modulálta, azonosította a célobjektumokat és koncentrált impulzusokat bocsátott ki rá az antennaként működő szíriuszi spirálból.

Az Elnök napokat töltött el a meditációs kamrában, manipulálva a belhoni történéseket. Sajnos, a gép nem volt elég erős hozzá, hogy a külhoniakra is kihatással legyen.

Így, gyakorlatilag az Elnök állt minden mögött. Tudott mindenről, hisz ő irányította a történéseket. Az üzelmei gyakorlatilag behálózták a társadalmat, sötét kis szálakon bukdácsoltak a közszereplők, mint tehetetlen marionett bábuk.

Az Elnök tehetett a Reformok bukásáról, az államháztartás válságáról, az Elnök mérgezte a közhangulatot, küldte az utcára az embereket és verette meg őket, emelte az adókat, mozgatta a pénzpiacokat, vihart küldött az ünneplőkre és.... igen, az ő kreálmánya volt Káka János.

Az ország sátáni üzelmek játékszere lett és még csak nem is tudta pontosan.
Csak néhány kiválasztott sejtette, vagy csak inkább halványan érezte a zsigereiben, hogy hamarosan tenni kell valamit, valami nagyot, amitől megrendül a föld és az ég és a fospumpa nem szörcsög tovább.

14

Az ÚR titkára rendesen megcímzett levélküldeményt kapott. Por volt benne. Felszippantotta, és azonnal vizionálni kezdett. Egy mindkét szemgödrén forradásokat viselő alak állt elé, és rémesen visítva ezt kántálta: A szellet már kiszabadult a palackból. Közben állattetemek és emberi csontvázak bordáin kszilofonozott. Az egész nem tartott tovább négy percnél, de egy örökkévalólságnak tűnt. Aztán lassan, ahogy a szer hatása gyengülni kezdett, belátta, hogy az alak igazat mondott.

A levelet megtartotta.

*

A szegény sorsú roma gyerekből a Náci Vérfarkasok és Vámpírok Elnökévé magát felküzdő Rém értett hozzá, hogyan csitítsa el a személyét övező, időről-időre fellángoló pánikot. Hogy is ne értett volna hozzá? A New York — Tel-Aviv tengely egyedül az ő személyén, mint kivilágítatlan faeces-en tört ketté. Egyszer, régen.

Amikor első puccskísérletét tette, a Pluralista Egyeduralom Cion Házában éppen pezsgőiváshoz készültek vendégek. A közéjük gurított vérnaranccsal azonban mindent átalakított kegyetlen és alpári öldökléssé. Akkor még szinte láthatatlanul. Mindenki tudta, hogy a Vérkorszak akkor kezdődött el — ezt Független Elemzők már a Bosszúszomjas Tulipánt jelének az égen való feltűntekor azonnal megírták. Mégis alig hittek nekik. A békemártírok e serege sem bírta a kezdődő viszályt megfékezni, sőt a Vámpírok harapásaitól később sokan átváltoztak a Rém hasonmásaivá. Gyorsan és türelmetlenül kezdtek el beszélni, mint ő. Ha a napsütötte Felcsúton az ablakba száradni akasztott lepedőből egy-egy csepp hullott a földre, az is mind azt sziszegte: „Teccettek volna forradalmat csinálni”. A Bosszúszomjas Tulipánt emléke kísértett újra minden tanyán, kérem. Akkor mégis úgy tűnt, még megállítható. De a Rém már kikelt a Kígyótojásból, és a Sötétség egyetlen lehelletével homályba borította a világot. Azt mondta: „Még egy embert! Még egy embert! Noch ein Mann! (Jól mondom, Mein Deutsch?)”. Ma is visszhangzik és reszket hangjától az összes szerkesztőség. És az emberek vakon követték őt.

Azaz dehogy. Az emberek nem.

 

13

Lassan kezdte el enni a szart, majd gondolta, jobb ezen túl leni és elkezdte habzsolni. Bár szíve mélyén tudta, hogy a szart mégiscsak a Fospumpa hülyéinek kéne megenni.
De hogy a szar minden igyekezete ellenére sem csökkent, és továbbra is a pöcegödörbe süllyedve állt, más talált ki.
- Szabadságot veszek ki!
És azzal kilépett a történetből.
Gondolta magában majd máshol és máskor visszajön, de ezt az idétlen és megoldhatatlan helyzetet oldja meg más. Aki kitalálta vagy valami kreatív egy ügynökségről.

12

Szalagcímek a másnapi médiából:

Berottyantott az ideggyenge, drogos blogger! Orvosa szerint megvonási tünetek állnak a rejtélyes repkedés mögött.
(Index)

Évek óta függő az Index megmondóembere!
(Origo)

Meddig tűrjük még a drogos blogger ámokfutását?
(MNO)

Összeszarta magát a cionista hazug buzi!
(Kurucinfo)

Mi van a háttérben? Adrassew Iván tényfeltáró írása
(NOL)

Orbán nem határolódott el a drogozástól!
(Népszava)

A fospumpa visszalőtt!
(Tirpákbokrétás)

11

Prinkmayer ösztönösen vigyázzba vágta magát, mikor meghallota a Náci Vérfarkasok és Vámpírok elnökének hangját a telefonban.
- Igenis! – verte össze a bokáját az utasításokra.
Sátáni mosollyal tette le a kagylót. Már nem félt semmitől.



- Azonnal át kell szállítanunk ezt az embert a felcsúti elkülönítőbe, szóljon a mentősöknek, addig én intézem a papírokat
- Nem is tudtam, hogy Felcsúton…az legalább 200 kilométer innen!
- Igen. Intézkedjen. És küldje be az újságírókat. Nyilatkozni fogok.

10

Kiabált, ahogyan csak a torkád kifért:
- Ti piktorinasok!
A nagy erőlködéstől kicsit berottyantott. Egy kis melegség töltötte el. De félig a fekáliában állva jólesett.
A piktorinasok valami értelmetlenséget visszamotyogtak és lengették bűzös leheletű piros-fehér csíkos zászlóikat.

Ekkor azonban megriadt, felébredt, és körülnézett. Még mindig benne volt a szarban, bár álmában nagyon megmondta a piktorinasoknak, hogy azok csak ócska piktorinasok. Még mindig sötét és hideg volt, de már látta a megoldást: meg kell ennie magának a szart, és így előbb-utóbb kikecmereghet a pöcegödörből. Hát elkezdte. Lelkes volt. Inkább a szar, mint a Vérfarkas velőtrázó üvöltését hallgassa egész életében. Így lett az Ember szarrágó.

9

- Ne haragudj, Feri..
- Hogy a francba ne haragudnék, egyszerűen elkúrtátok! Megint!
- Sajnos repkedés közben elejtette a kamerát...
- Nem érdekel! Keressétek! Kell nekem az a felvétel!
- Ha még egyáltalán használható..
- Legyen az! Hát itt már senkire sem lehet számítani? Mindent nekem kell csinálni?? És mi a bánatot mondjak Batmannek? Fél óra múlva itt lesz, Ildikóval együtt!

8

- Kötözze már le valaki ezt a szerencsétlent, így nem tudom kiszedni a vakolatdarabokat a fejéből ! – üvöltötte Prinkmayer Sándor sebészorvos a műtőben. Amúgy is rossz kedvű volt egész nap, erre a nyakába varrták ezt az embert, aki még mindig rettenetesen bűzlött, pedig kétszer is megmosdatták. Idegesítették az újságírók, akik az előtérben vártak arra, hogy valamit nyilatkozzon az esetről. Idegesítette a kórház igazgatója, aki percenként érdeklődött a beteg állapota felől, állítólag maga az ÚR hívta fel telefonon többször is ez ügyben. Hát ki ez a macskajancsi, hogy ennyit foglalkoznak vele? Külön szoba...honnan akasszon le hirtelen egyet? Már így is saját pénzéből vetetett WC papírt és egy tubus fogkrémet ennek a baromnak, aki összeszarva repkedett a város felett, nyilvánvalóan valami elmebeteg liberális performance cáljából. Mindig ő kapja az ilyen eseteket, ez már tendencia. Csak nem tudtak meg valamit a Náci Vérfarkasok és Vámpíroknál betöltött tizstségéről?
- Óvatosabbnak kell lennem – motyogta félhangosan.
Ezek ki akarnak nyírni, rám küldik a verőlegényeket, elkobozzák a házamat, büdös komcsi bagázs!
Tulajdonképpen ki is ez az ember? – kérdezte később, már a sebek összevarrása közben az ápolót. Mikor meghallotta a nevet, meghűlt ereiben a vér, és irgalmatlan nagyot rántott a cérnán. A beteg felsikoltott.

7

Talán a fosgejzír illata vagy a hidegben ácsorgás, esetleg a gomba hatására - de ma már mindegy is, nem őrizte meg az emlékezet - a férfi, aki az Ember volt elszunnyadt. Küzdött az álommal, tudta, hogy ha lecsukódik a szempillája és elalszik a Pokol erői szabadulhatnak el. És száguldanak át a világon, ragacsos narancs váladékot köpve-húzva maguk után. És vége lesz a Szabad világnak, meg a Haladásnak, talán a korkedvezményes nyugdíjat és utazási kedvezményeket is eltörlik.

De minden hiába. Elaludt. És a Világ magára maradt.

A férfi, aki az Ember volt, álmodott. És álmában fényes nagy modern tankok jelentek meg. Kissé furcsállotta, hogy tölgyfával fűtik őket. De haladtak, mind egy irányba.

- Hová mentek szép vitézek, kérdezte.
De választ nem kapott és utánuk indult. Jól sejtette. Mentek a Nagy Diadalba. Mentek bele Választási Hadjáratba. A férfi álmában tudta, hogy ebből ki nem maradhat. Izgalmat érzett, olyasmit, mint az erotikus álmaiban szokott, csak még édesebbet. Ilyet nem érzet az utolsó televíziós szereplése óta. Álmában fel is tűnt ez magának, és megkérdezte magától: álmodom? Gólya is leszek?

Ment, csak ment utánuk, s közben gondolkodott mivel is vehetné ki részét a küzdelemből. A talán utolsóból.

Szőlő karó vetéshez gyenge volt. De elővette a Tündérkirály lányától kapott fospumpáját és szidolozni kezdte:
- Az ósdi, dohos szemük közé pörkölöm, hogy...

6

A Náci Vérfarkasok és Vámpírok elnöke feldúltan fel-alá járkált a nagyteremben. Termetéhez képest nagyokat lépett, ötöt előre, ötöt vissza, a fordulókon a vállán ülő gremlin jobbra-balra dűlöngélt, láthatólag tengeribetegségtől gyötörve.
- Sie werden ersaufen in ihrem eigenen Blut! Man sollte allen Bolschewiken aufhängen! - üvöltött a A Náci Vérfarkasok és Vámpírok elnöke. Még a nyála is fröcsögött, a gremlin néha egy kis kendővel felitatta a szája szegletén képződött habot.
- Elnézést, Elnök úr, de már megint németül tetszik artikulálatlanul üvölteni. Ha nem tetszik odafigyelni, fel kell hívni megint az osztrák orvosokat.- mondta a személyi titkára, egy kicsi, púpos, torz figura, aki az egyik sarokól követte vezére dühöngését.
- A fenébe is. Verdammt! Akarom mondani, szükségem van a kétharmadra - Zweidrittel -, hogy megmódosíthassam az alkotmányt és királlyá koronázzanak. Ezt vedd jegyzőkönyvbe. És akkor végre akaszthatok.
A titkár jegyzetelt.
- Valaki akasztani akart? - Vladislav lépett a terembe, a Köteles. Hatalmas bajsza komoran figyegett, bocskait viselt és az oldalán stílusosan egy nyakazópallos lógott. Csak különleges alkalmakkor viselte, hétköznapokon megelégedett egy belezőkarmolóval.
- Hívattalak, jó Vladislav. - mondta az Elnök - Haladéktalanul számítsátok ki, hogy mennyit kell elvonni a nyugdíjasoktól, hogy elegendő szárazjeget gyárthassunk a Duna befagyasztásához. A jégen akarom megkoronáztatni magam. Miután belefagyasztottuk a nyugdíjasokat! Azt akarom, hogy ott pislogjanak a csizmám sarka alatt!
- Most kicsit zavarba jöttem. Akkor most nacionalista monarchiát akarunk, vagy kádárista diktatúrát?
- Mindkettőt. Esetleg felváltva. De mindenképpen populista lesz. Es ist alles!Abtreten!

5

Tibor éppen harmadszor kezdett volna hozzá a közép-európai politikai rendszerekről szóló előadásának. Először egy kóválygó takarítónő zavarta meg, mikor hangos csörömpöléssel benyitott az előadóterembe, majd ijedtében orra esett a partvisban, általános röhögést kiváltva ezzel a hallgatóságból. Utána pedig az egyik hallgató egyszerűen lehányta az előtte lévő sorban ülő három embert, öt percig tartott, amíg kivezették.
Kissé idegesen igazgatta hát a csokornyakkendőjét, és megnyugvást keresve tapogatózott zsebében a trockista párt tagkönyve után. Jóleső érzéssel nyugtázta a kis könyvecske műbőr kötésének hűvös érintését, és megköszörülte a torkát.
Akkor hirtelen, robbanás-szerű hang kíséretében elsüvített a feje mellett egy tetőtől talpig fekáliával borított férfi és derékig belefúródott a mögötte lévő műanyagtáblába.

4

"Furcsa" Gondolta, derékig a fekáliában állva, miközben a latrina tetején úszkáló polgári napilapra meredt. "Olyan furcsa érzésem van. Elvonatkoztatva a szagtól."

Aztán rájött.

"Eppur si muove." Motyogta, mert latin műveltséggel bíró értelmiségi volt. "Tehát ezért hívják fosGEJZÍRnek."

Csodálatos ívet írt le, miközben szállt a fák felett.

"Látom a házunkat" gondolta.

3

Vacogott a foga félelmében, ahogyan a sárban kúszva próbált feltűnés nélkül elmenekülni a Náci Vérfarkasok és Vámpírok gyűléséről. Csak remélte, hogy a videókamerában nem esik kár közben, de felállni lehetetlenség volt. Nemcsak a kastély, az egész park tele volt őrökkel. - Nem nekem való ez már – siránkozott magában – basszák meg, én mértékadó blogger vagyok, nem valami köcsög batman! A párkányról is majdnem leestem videózás közben!
Hirtelen kutyaugatás hallatszott. A férfi egész teste remegni kezdett, kétségbeesetten nézett körbe valami búvóhelyet keresve.
Szerencséje volt: frissen ásott gödröt látott alig húsz méterre, a bokrok között. Ereje utolsó megfeszítésével, horzsolásaira fitytet hányva, meglepő gyorsasággal elmászott odáig és gondolkodás nélkül belevetette magát. Majdnem felsikoltott. Egy latrina! Egy kurva fosgejzír!
A hangok erősödtek, majd szép lassan elhalltak.
A férfi csendben sírdogált.