Plafon. Fény. Zajok.
Dr. K. magához tért. A teste még mindig sajgott az éjszaka megpróbáltatásaitól, de a bénító kimerültség már elmúlt. Felült az ágyban és körülnézett. Egy kis alagsori szobában volt, amelynek egyetlen ablaka a járdával volt egy szintben, legalábbis az időnként elhaladó lábakból ítélve. Az ablakon beszűrődő fényekből ítélve késő délután lehetett.
"Bizonyara éhes" - sürgölődott az öregúr a konyhában és ételhordót pakolt elő. Csendben ettek. Az ismeretlen jótevő időnként huncutul felpillantott dr. K.-ra, ő azonban annyira el volt foglalva az evéssel, hogy nem kérdezett semmit. Amikor azonban befejezte az evést, az öregnek szegezte a kérdest.
- Mit tud a vérfarkasokról? Mi az a Náci Vérfarkasok és Vámpírok Pártja?
- Várjon még egy órat - csillapította a házigazda - Akkor mindent megtud majd.
A látogatók ennél hamarabb kezdtek megérkezni. Egy idős nő feketében. Egy cingár fiú, valószínűleg egyetemista, mert megérkezése után azonnal egy jegyzetbe temetkezett. Egy remegő szájszélű középkorú nő. Csendben leültek a konyhában, furcsálkodó pillantassal méregetve dr. K.-t. Összesen talán tízen lehettek. Végül az öregúr törte meg a csendet.
- Üdvözlöm az Őrzőket. Vendégünk, dr. K. Kórhazba vitték, amikor a vérfarkasokról beszélt. Szabadon beszélhettek előtte.
A remegő szájszelű nő ugrott fel elsőnek.
- Engem is kórházba vittek! Utána pedig zárt intézetbe! Hiába mondtam, hogy a lakat nem véd meg ellenük! Éjszakára le akarták kapcsolni a villanyt és meg is tették volna, ha nem fenyegetőzöm öngyilkossággal! Így is ott voltak a vámpirok minden éjjel az ablaknál! Minden éjjel! Azóta talán meg is törtek volna, ha Jenő nem hoz ki!
A nő szabályosan sikoltozott már a végén, de senki nem szólt ra. Valószínűleg hozzászoktak már. A házigazda, akit Jenőnek szólított, a vállára tette a kezét, mire a nő elcsöndesedett és csak időnként csuklott fel belőle a sírás.
Aztán mindenki beszélt. A nyugdíjas néni az otthonból, akinek a szobatársát két vérfarkas vitte el és azóta se tért vissza. Az egyetemista, akinek füvezős házibuliján vámpírok kezdtek megjelenni és elriasztották a vendégeket. Az egyetemi oktató, akinek a főnökéről kiderult, hogy vámpír és arra akarta kényszeríteni, hogy menjen el a Náci Vérfarkasok és Vámpírok szeánszára. A teherautósofőr, akinek tévéjen egyetlen csatorna fogható, ami folyton egy üres tróntermet mutat. Az újságíró, aki írni akart az ártatlanokat fenyegető veszélyekről és azóta, ha bekapcsolja a számítógépet, egy vérfarkas vicsorog rá a képernyőről.
Aztán a módszerek. Az egyiket a fokhagyma mentette meg, amivel körberakta az ágyat. A másik boszorkánykönyvből vette az igézeteket, amelyekkel a hálószobáját védi. A harmadik letakarja a tévét, hogy a vérfarkasok arra ne tudjanak átjárni. A negyedik védő varázsigéket ír cédulákra és azzal tapétázta ki a szobáját.
Ezek a módszerek mind hatásosak voltak, mert a vérfarkasok még egyiküket se ették meg. Dr. K. azonban végig azt érezte, hogy reménytelenül le vannak maradva egy végtelenül erős és agresszív ellenséggel szemben, ami gátlástalanul pusztít el mindent, amit csak a kedve tartja.
Dr. K. úgy érezte, ideje felvenni a harcot.
2008. június 28., szombat
2008. június 26., csütörtök
41
A rúgás a bordáit érte.
Dr. K. kábultan pislogott fel a suhancra. A fiúnak még két társa volt, akik kicsit távolabb röhigcséltek. "Nézd csak, felébredt a hómlessz" - fitogtatta angoltudását a fiú - "gondoltam, fázhatsz ott a földön, megmelegítelek!" Egy öngyújtót kezdett kattingatni, miközben gonoszul vihogott.
Dr. K.-nak nem volt veszélyérzete. Halálos fáradtságot érzett és a suhanc nem tűnt ijesztőnek. A vérfarkasok után nem. "Hagyjál békében, fáradt vagyok" - mondta a fiúnak és a másik oldalára próbált fordulni. Az nem hagyta annyiban. "A békéd majd a sírban lesz" - kiáltotta kedélyesen és újra rúgásra lendítette a lábát.
"Ha nem húzol a picsába azonnal, a saját beleddel fojtalak meg!" - mordult rá dr. K. saját maga számára is meglepő agresszivitással. A fiú megdöbbent, láthatóan nem tudta, támadjon vagy visszavonuljon. Ám amikor dr. K. szemébe nézett, ott valami olyan eltökéltséget látott, hogy jobbnak látta lelépni. "Még számolunk, csövi" - mondta meggyőződés nélkül, majd a csoport gyors léptekkel elhagyta a helyszínt.
Dr. K. megpróbált új pozitúrába helyezkedni a kartonlapon, de továbbra is kényelmetlen volt a fekvés. A meleg éjszaka ellenére fázott is, a másik kartonlap, amit takarónak használt, nem melegített túlságosan. Viszont az aluljáró ki volt vilagítva, így azt remélte, a vérfarkasok nem férkőzhetnek hozzá.
- Fiatalember, győzzön meg, hogy ez a fekvőhely kellemes.
Dr. K. felhúzta a lábát, hogy gyomron rúgja a suhancot, de helyette egy tip-top öregurat látott, aki barátságosan mosolygott rá. Fején ódivatú szalmakalapocska volt, a meleg ellenére nyári zakót viselt és rádőlt a sétabotjára. "Hagyjon békén, tűnjön el" - nyöszörögte dr. K. kimerülten. A válasz láthatóan elkedvetlenítette az öregurat, megfordult és távozni készült. A vála felett azonban visszaszólt dr. K.-nak.
- Így nem sokáig húzza a vérfarkasokkal szemben.
Dr. K.-t mintha kígyó csípte volna meg, úgy ült fel.
- Mit tud a vérfarkasokról?
Az öregúr kinyújtotta a kezét és újra rámosolygott dr. K.-ra.
- A Náci Vérfarkasok és Vámpírok Pártjával találkozott. Jöjjön velem, ha élni akar.
Dr. K. felállt és ellentmondás nélkül követte az éjszakába.
Dr. K. kábultan pislogott fel a suhancra. A fiúnak még két társa volt, akik kicsit távolabb röhigcséltek. "Nézd csak, felébredt a hómlessz" - fitogtatta angoltudását a fiú - "gondoltam, fázhatsz ott a földön, megmelegítelek!" Egy öngyújtót kezdett kattingatni, miközben gonoszul vihogott.
Dr. K.-nak nem volt veszélyérzete. Halálos fáradtságot érzett és a suhanc nem tűnt ijesztőnek. A vérfarkasok után nem. "Hagyjál békében, fáradt vagyok" - mondta a fiúnak és a másik oldalára próbált fordulni. Az nem hagyta annyiban. "A békéd majd a sírban lesz" - kiáltotta kedélyesen és újra rúgásra lendítette a lábát.
"Ha nem húzol a picsába azonnal, a saját beleddel fojtalak meg!" - mordult rá dr. K. saját maga számára is meglepő agresszivitással. A fiú megdöbbent, láthatóan nem tudta, támadjon vagy visszavonuljon. Ám amikor dr. K. szemébe nézett, ott valami olyan eltökéltséget látott, hogy jobbnak látta lelépni. "Még számolunk, csövi" - mondta meggyőződés nélkül, majd a csoport gyors léptekkel elhagyta a helyszínt.
Dr. K. megpróbált új pozitúrába helyezkedni a kartonlapon, de továbbra is kényelmetlen volt a fekvés. A meleg éjszaka ellenére fázott is, a másik kartonlap, amit takarónak használt, nem melegített túlságosan. Viszont az aluljáró ki volt vilagítva, így azt remélte, a vérfarkasok nem férkőzhetnek hozzá.
- Fiatalember, győzzön meg, hogy ez a fekvőhely kellemes.
Dr. K. felhúzta a lábát, hogy gyomron rúgja a suhancot, de helyette egy tip-top öregurat látott, aki barátságosan mosolygott rá. Fején ódivatú szalmakalapocska volt, a meleg ellenére nyári zakót viselt és rádőlt a sétabotjára. "Hagyjon békén, tűnjön el" - nyöszörögte dr. K. kimerülten. A válasz láthatóan elkedvetlenítette az öregurat, megfordult és távozni készült. A vála felett azonban visszaszólt dr. K.-nak.
- Így nem sokáig húzza a vérfarkasokkal szemben.
Dr. K.-t mintha kígyó csípte volna meg, úgy ült fel.
- Mit tud a vérfarkasokról?
Az öregúr kinyújtotta a kezét és újra rámosolygott dr. K.-ra.
- A Náci Vérfarkasok és Vámpírok Pártjával találkozott. Jöjjön velem, ha élni akar.
Dr. K. felállt és ellentmondás nélkül követte az éjszakába.
40 - A kása
Felriadt, a szemüvegét kereste, anélkül nem látott semmit. Egyik szemén gyermekkora óta
hályog volt, a másikkal rövidlátó lett az utóbbi években: talán a sok Mantra írástól.
Hallotta az éneket - az ezer torok mély zengését - de csak valami sötét hullámzást látott.
- Mindegy, ha én nem látom őket, akkor ők se láthatnak engem -
gondolta, és elindult a hang irányába.
A szürkeruhás ember elfordult, kezében a pohár. Egész teste rászkódott, az arca eltorzult,
szemgolyói fennakadtak. Sűrű, zöld kása tört elő a szájából, s lassan megtöltötte a poharat.
Mikor elkészült, felnézett és a Nagy Építőhöz lépett:
- Vegye le a zakót, és az inget, bökte oda.
- Na ne, ezt biztos nem nyelem le, ezt nee... könyörgött a Nagy Építő.
- Ki mondta, hogy le kell nyelnie? Vetkőzzön, és feküdjön le valahová.
A hasáról fogom lenyalni... elég meleg. A Nagy Építő elsápadt.
- Gondolja, hogy ettől jut majd az eszembe ?
- Gondolni itt most maga fog, na ne gyerekeskedjen, vetkőzzön!
A Mester a fülére szorított a kezeit, de a hang így is majdnem szétfeszítette a fejét.
Mintha az agyában üvöltött volna ez a vad, barbár gregorián.
- Undorító! Gondolta magában - ki kéne valahogy kapcsolni ezt a szart!
Lassan elindult, de alig lépett párat, egyszercsak mintha beton falnak ütközött volna, hanyattvágódott,
az orrából megint eleredt a vér. Valami szúrta a tarkóját. Oda nyúlt, és hirtelen megnyugvás töltötte el:
a szemüvege volt. Ahogy megtapogatta, érezte, hogy csak az egyik üveg ép. Így is megváltás volt
a számára. Megtörölgette, és a baloldali, sértetlen lencsét a szeméhez emelte.
Amit látott az fölülmúlta minden rémálmát. A robotpópák tömött sorokban vonultak közvetlen előtte.
A zászlók és csillogó kegytárgyak erdeje, a finoman lengedező füstölők látványa szinte sokkolta. Ekkor
az egyik fekete alak kilépett a sorból és fölé hajolt. Megremegett. Nem értette mit mond az alak,
csak a mozgó szájgépet látta, és érezte ahogy a hideg cseppek az arcába csapódnak.
- A kurva spriccelődett, üvöltötte, és minden erejét összeszedve futni kezdett.
A hatalmas boltívhez ért, elindult felfelé az aknában.
Egy jó fél órába telt míg felért. A megerőltetéstől zihált, a feje forró volt, annyira kimelegedett,
hogy megszáradt rajta a ruha. Átvágott a panoptikumon, és a palackozó üzemen, egyre
szűkülő folyosókon és lépcsőkön haladt. Egyre feljebb és feljebb jutott, és már látta a bunker
bejáratát. A félig nyitott ajtón vakító fény ömlött a folyosóra, és a falakon egy dermesztően bizarr
árnyjáték jelenetei rajzolódtak ki.
A küszöbön állt, egyik kezében a szemüveg maradványait tartotta,
a másikkal szemellenzőt formált a homlokán.
- Ezt nem hiszem el...nyögte.
天
hályog volt, a másikkal rövidlátó lett az utóbbi években: talán a sok Mantra írástól.
Hallotta az éneket - az ezer torok mély zengését - de csak valami sötét hullámzást látott.
- Mindegy, ha én nem látom őket, akkor ők se láthatnak engem -
gondolta, és elindult a hang irányába.
A szürkeruhás ember elfordult, kezében a pohár. Egész teste rászkódott, az arca eltorzult,
szemgolyói fennakadtak. Sűrű, zöld kása tört elő a szájából, s lassan megtöltötte a poharat.
Mikor elkészült, felnézett és a Nagy Építőhöz lépett:
- Vegye le a zakót, és az inget, bökte oda.
- Na ne, ezt biztos nem nyelem le, ezt nee... könyörgött a Nagy Építő.
- Ki mondta, hogy le kell nyelnie? Vetkőzzön, és feküdjön le valahová.
A hasáról fogom lenyalni... elég meleg. A Nagy Építő elsápadt.
- Gondolja, hogy ettől jut majd az eszembe ?
- Gondolni itt most maga fog, na ne gyerekeskedjen, vetkőzzön!
A Mester a fülére szorított a kezeit, de a hang így is majdnem szétfeszítette a fejét.
Mintha az agyában üvöltött volna ez a vad, barbár gregorián.
- Undorító! Gondolta magában - ki kéne valahogy kapcsolni ezt a szart!
Lassan elindult, de alig lépett párat, egyszercsak mintha beton falnak ütközött volna, hanyattvágódott,
az orrából megint eleredt a vér. Valami szúrta a tarkóját. Oda nyúlt, és hirtelen megnyugvás töltötte el:
a szemüvege volt. Ahogy megtapogatta, érezte, hogy csak az egyik üveg ép. Így is megváltás volt
a számára. Megtörölgette, és a baloldali, sértetlen lencsét a szeméhez emelte.
Amit látott az fölülmúlta minden rémálmát. A robotpópák tömött sorokban vonultak közvetlen előtte.
A zászlók és csillogó kegytárgyak erdeje, a finoman lengedező füstölők látványa szinte sokkolta. Ekkor
az egyik fekete alak kilépett a sorból és fölé hajolt. Megremegett. Nem értette mit mond az alak,
csak a mozgó szájgépet látta, és érezte ahogy a hideg cseppek az arcába csapódnak.
- A kurva spriccelődett, üvöltötte, és minden erejét összeszedve futni kezdett.
A hatalmas boltívhez ért, elindult felfelé az aknában.
Egy jó fél órába telt míg felért. A megerőltetéstől zihált, a feje forró volt, annyira kimelegedett,
hogy megszáradt rajta a ruha. Átvágott a panoptikumon, és a palackozó üzemen, egyre
szűkülő folyosókon és lépcsőkön haladt. Egyre feljebb és feljebb jutott, és már látta a bunker
bejáratát. A félig nyitott ajtón vakító fény ömlött a folyosóra, és a falakon egy dermesztően bizarr
árnyjáték jelenetei rajzolódtak ki.
A küszöbön állt, egyik kezében a szemüveg maradványait tartotta,
a másikkal szemellenzőt formált a homlokán.
- Ezt nem hiszem el...nyögte.
天
2008. június 25., szerda
39
Fénykörből fénykörbe. Fénykörből fénykörbe.
Dr. K. futott. Meglepően gyorsan futott ahhoz képest, hogy bal lábára sántított és nem volt a lábán cipő. Amikor fénykörbe ért, lelassított, de ilyenkor belehasított a bal lábába a fájdalom. Az a lába ért előbb földet, amikor kiugrott Edit lakásából, az első emeletről. Még szerencse, hogy a balkon alatt volt egy nagy bokor, ami felfogta a zuhanást. Egyben le is tépte róla a pizsamafelsőt és összekaristolta a felsőtestét, de ez most kevesett számított. A menekülés számított.
Mert amikor kiért az utcai lámpa fényköréből, megelevendtek az árnyak körülötte. Dr. K. világosan látta, hogy legalább három vérfarkas követi. Ha egy fénykörbe ért, tisztelettudóan a sötétség peremén maradtak, ha azonban dr. K.-t körülölelte az éjszaka, a szemeik ijesztően közelről parázslottak fel és dr. K. hallani vélte zihálásukat is. Ilyenkor dr. K. elfelejtette a fájdalmat és futott, amennyire csak tudott.
Saját maga számára is váratlanul érkezett a nagy térre. Menekülése közben nem is gondolt arra, merre visz az útja, de most hirtelen rájött, hogy a legjobb helyre vetette jó sorsa. A Gödörben éppen buli volt.
Dr. K. megjelenese nem keltett különösebb feltűnést, a gödörlakók láttak már ennél különbet is. Igyekezett elvegyülni a tömegben, azt remélve, hogy a pokoli szörnyetegek így nem jutnak közel hozzá. Hanem amikor visszanézett a térre, a tömegen kívülre, elállt a lélegzete.
Vérfarkasok tucatjai vették körül a Gödröt. Nem hárman voltak már, hanem legalább harminchárman és a környező utcákból egyre újabbak csatlakoztak hozzájuk. Egyre szűkebb kört vontak a Gödör köré, mintha vadászatra készülődnének. Fölöttük a levegőben valami elképzelhetetlen rémség húzott el. Körvonalait kivenni nem nagyon lehetett, de dr. K. érezte a jeges levegőt, amikor elhúzott felette. És mintha ez nem lett volna elég, egy vérfarkas lépett ki az egyik oszlop mögül, kifogástalan öltönyben, a hátsó lábán járva és a legnagyobb természetességgel elkezdett araszolni felé a tömegben.
"Nem csak én kellek nekik, hanem mindenki" - iszonyodott el dr. K. Villámgyorsan körbenézett és meglátta az ünnepi fáklyákat. Mielőtt bárki megakadályozhatta volna, felkapott egy fáklyát és nekifutásból a vérfarkasok közé vágta. Aztán még egyet a másik irányba. Aztán még egyet a tömeg felett köröző rémséghez vágott. Az első fáklya meggyújtotta a kiszáradt füvet és a vérfarkasok hátrálni kezdtek.
“Győzelem! Győztünk!” - ordítozott dr. K. Lelkesedését dermedt csend fogadta. Egy kis kör támadt körülötte, mintha a bulizók egy kis távolságot akartak volna tartani tőle. A távolban egy sziréna kezdett el vijjogni.
“Vérfarkasok ... az egyikük öltönyt viselt ... el akartak pusztítani itt mindenkit ... egy repülő rém is volt ... találkoztam a királyukkal is ... a tévén keresztül közlekednek” - dadogott dr. K. de a hangulat nem oldódott fel. Egy fiú a mellette álló lány fülébe suttogott. Aztán az egyik sarokban meglátta Editet. Dr. K. néhány barátjának gyűrűjében állt és feldúltan mutogatott irányába.
Dr. K.-nak nem volt kedve magyarázkodni. Újra futott. Fénykörből fénykörbe.
Dr. K. futott. Meglepően gyorsan futott ahhoz képest, hogy bal lábára sántított és nem volt a lábán cipő. Amikor fénykörbe ért, lelassított, de ilyenkor belehasított a bal lábába a fájdalom. Az a lába ért előbb földet, amikor kiugrott Edit lakásából, az első emeletről. Még szerencse, hogy a balkon alatt volt egy nagy bokor, ami felfogta a zuhanást. Egyben le is tépte róla a pizsamafelsőt és összekaristolta a felsőtestét, de ez most kevesett számított. A menekülés számított.
Mert amikor kiért az utcai lámpa fényköréből, megelevendtek az árnyak körülötte. Dr. K. világosan látta, hogy legalább három vérfarkas követi. Ha egy fénykörbe ért, tisztelettudóan a sötétség peremén maradtak, ha azonban dr. K.-t körülölelte az éjszaka, a szemeik ijesztően közelről parázslottak fel és dr. K. hallani vélte zihálásukat is. Ilyenkor dr. K. elfelejtette a fájdalmat és futott, amennyire csak tudott.
Saját maga számára is váratlanul érkezett a nagy térre. Menekülése közben nem is gondolt arra, merre visz az útja, de most hirtelen rájött, hogy a legjobb helyre vetette jó sorsa. A Gödörben éppen buli volt.
Dr. K. megjelenese nem keltett különösebb feltűnést, a gödörlakók láttak már ennél különbet is. Igyekezett elvegyülni a tömegben, azt remélve, hogy a pokoli szörnyetegek így nem jutnak közel hozzá. Hanem amikor visszanézett a térre, a tömegen kívülre, elállt a lélegzete.
Vérfarkasok tucatjai vették körül a Gödröt. Nem hárman voltak már, hanem legalább harminchárman és a környező utcákból egyre újabbak csatlakoztak hozzájuk. Egyre szűkebb kört vontak a Gödör köré, mintha vadászatra készülődnének. Fölöttük a levegőben valami elképzelhetetlen rémség húzott el. Körvonalait kivenni nem nagyon lehetett, de dr. K. érezte a jeges levegőt, amikor elhúzott felette. És mintha ez nem lett volna elég, egy vérfarkas lépett ki az egyik oszlop mögül, kifogástalan öltönyben, a hátsó lábán járva és a legnagyobb természetességgel elkezdett araszolni felé a tömegben.
"Nem csak én kellek nekik, hanem mindenki" - iszonyodott el dr. K. Villámgyorsan körbenézett és meglátta az ünnepi fáklyákat. Mielőtt bárki megakadályozhatta volna, felkapott egy fáklyát és nekifutásból a vérfarkasok közé vágta. Aztán még egyet a másik irányba. Aztán még egyet a tömeg felett köröző rémséghez vágott. Az első fáklya meggyújtotta a kiszáradt füvet és a vérfarkasok hátrálni kezdtek.
“Győzelem! Győztünk!” - ordítozott dr. K. Lelkesedését dermedt csend fogadta. Egy kis kör támadt körülötte, mintha a bulizók egy kis távolságot akartak volna tartani tőle. A távolban egy sziréna kezdett el vijjogni.
“Vérfarkasok ... az egyikük öltönyt viselt ... el akartak pusztítani itt mindenkit ... egy repülő rém is volt ... találkoztam a királyukkal is ... a tévén keresztül közlekednek” - dadogott dr. K. de a hangulat nem oldódott fel. Egy fiú a mellette álló lány fülébe suttogott. Aztán az egyik sarokban meglátta Editet. Dr. K. néhány barátjának gyűrűjében állt és feldúltan mutogatott irányába.
Dr. K.-nak nem volt kedve magyarázkodni. Újra futott. Fénykörből fénykörbe.
38 Operation Fospumpa
A Náci Vérfarkasok és Vámpírok elnöke lenyűgözve szemléli a gigantikus szerkezetet. Egy óriási föld alatti teremben vagyunk, valahol mélyen a Liberális város nyüzsgő belvárosa alatt.
A Waffen SS gyakorlót viselő Főmérnök magyaráz: - A Fospumpa-terv lelke egy német Type VII-es üzemanyagpumpája kissé felnagyítva. A membránja edzett nyugdíjasbőr, nagyon erős, de rugalmas is. Az üzemanyag metán, a Hörrtv és a napilapja dögkútjaiból. A Terv lényege az hogy 2010-es választási vereség esetén a IV-es Metró átadási ünnepségen a Liberális Város fő szennyvíznyomó csövét a gigantikus fospumpa segítségével belevezetjük a metróalagútba elpusztítva ezzel a kommenisták és a Pedofil Buzeránsok A Tirpák Jövő Sárbatiprásáért Párt vezetőit meg egy jó pár prolit.
- Akkora nyomást tud, hogy a metróállomások bejáratainak helyén csak egy-egy igen szép kis fosgejzír lesz - lelkendezik a Főmérnök.
- He-he, de jó lenne már most bevetni, nagyon mérges vagyok, hogy megalázott a Pedofil Buzeránsok A Tirpák Jövő Sárbatiprásáért Párt elnöke. Persze paktum, meg előrehozott választások, ezért még bosszút állok!
-De Obergruppenführer, még nincs kész az alagútra való csatlakozást szolgáló csatorna, még nem jártak a közelben a fúrópajzsok, metróalagút sincs még erre. Még egy év legalább mire titokban meg tudjuk építeni a csatlakozást, ha az építők is eljutnak idáig. Nem olyan egyszerű lesz, mint a főnyomóra csatlakozni, ott le tudtuk könnyen fizetni a mérnököket pár kiló tőggyel.
-Ne vitatkozzon velem Sturmbannführer! Maguk műszakiak, mindig csak a számok, tervek, semmi lelkesedés, egyedi gondolat.
-Engedelmet Herr Victoriux Obergruppenführer, már Standartenführer vagyok, Ön léptetett elő, a Fospumpa megtervezésért. 2010-re kell elkészülnöm.
-Jól van, elég lesz akkora is. Leléphet. Gyere Vladislav, készül már a tőgypörkölt a Központban. Éhes vagyok. Bár te még csak vért ihatsz, nincs még kész az új tested - ugratja a szőrös denevért, majd mindketten el.
2008. június 24., kedd
37
"Nyisdkinyisdkinyisdki!"
Dr. K. elkeseredetten dőlt a kapucsengő gombjára, dacára a szabatosan megfogalmazott figyelmeztetésnek, hogy a csengőt nem kell folyamatosan nyomva tartani. Éjfél volt, az egész ház töksötét, dr. K. feje pedig zúgott a nyugtatótól, amit a kórházban belepumpáltak. Egyenest odavitték, amikor a rendőrségen bejelentést tett a vérfarkasról.
Tulajdonképpen nem sokat tudott Editről. A lányt egy barátjánál ismerte meg, alig néhány hete. Hamar kiderült, hogy egy csomó közös témájuk van, a Rossz Pártot pedig egyikük se szerette. Pontosabban Edit udvariasan bólogatott, amikor dr. K. a Rossz Párt gaztetteiről beszélt neki, majd hamarosan egy avantgarde kiállitásra terelődött a szó. Ezután nem sokat beszeltek politikáról. Dr. K. tudta, hogy a jó párkapcsolatnak az alapfeltétele a politikai nézetazonosság és azt is, hogy Edit fel se bukkanhatott volna a baráti körben, ha nem gondolkozik tényszerűen politikai kérdésekben.
“Furcsán nézel ki” - mosolygott rá álmosan Edit a kapuban, de kicsit se látszott meglepettnek. Dr. K. végignézett magán és tényszerűen megállapította, hogy kórházi pizsamában, mezítláb valóban furcsán néz ki. Ruháját visszaszerezni nem volt módjában, amikor meglépett a kórházból.
“Majd mesélek” - morogta dr. K. amikor belépett a lány kicsike, első emeleti lakásába. Edit lakása egy szobából, egy konyhácskabol és egy fürdőszobából állt. Volt viszont egy kellemes balkonja, amelynek ajtaja most is nyitva állt és beáradt a hűsítő éjszakai levegő. Ülj le, hozok valami teát - duruzsolta a lány, dr. K. térdei pedig megadták magukat. A pamlagra rogyva üres tekintettel figyelte, ahogy Edit bekapcsolja a tévét.
Az első percekben fel se fogta, mit néz. Furcsa adás volt, az egész képernyőt ezüstös szín töltötte be, feliratok vagy bármilyen ábra nélkül. Aztán a kép váltott és dr. K.-nak öntudatlanul tágra nyílt a szája.
A képernyőről egy trónszékben ülő furcsa alak vigyorgott rá. Vállán egy szörnyű minisárkány ult. Akkor lehetett eszrevenni, milyen alacsony a magassarkú cipője ellenére, amikor lehuppant a trónszékről. Megállt a trónterem közepén és kitárta a karját dr. K. felé.
“Már nagyon vártalak” - vihogott ocsmányul az alak - “Péter barátom haragszik rád, de én becsülöm a teljesítményt”. Oldalról besündörgött a dr. K. által már megismert vérfarkas, csúnyán összeégett orral. A rémkirály gonoszul rápaskolt a bestia orrára, mire az fájdalmában felmordult, majd sértetten távozott.
Dr. K. rémülten körülnézett és az ajtóban megpillantotta Editet, aki szabályos vigyázzállásban nézte a műsort. “Edit is velük van” - villant át dr. K. agyán. Most értette meg, miért terelte el a beszélgetést mindig a lány a politikáról. “Beszivárgót küldtek közénk”.
A rém eközben táncolni kezdett a trónteremben, körbe-körbe. "Lesssz maga úgyis az enyém, csak az enyém, csak az enyém ..." - kornyikálta fülrepesztő orrhangon. Annyira belelkesült, hogy lekapta a válláról a sárkányféleséget és atölelte. Majd hirtelen abbahagyta a tánc ezen hátborzongató paródiájat, mélyen dr. K. szemébe nézett és alig hallható, ámde annál határozottabb hangon kiadta a parancsot: "Gyere hozzám, gyermekem, gyere bátran, gyere most, gyeregyeregyere ..."
Dr. K. rémülten érzékelte, hogy lábai maguktól fellökik a pamlagról és megindulnak vele a tévé felé. "Soha nem kapsz meg" - nyögte elkeseredetten, minden erejét összeszedve visszaszerezte az uralmat a lábai felett és két lépéssel a balkon ajtajánál termett.
Aztán ugrott.
Dr. K. elkeseredetten dőlt a kapucsengő gombjára, dacára a szabatosan megfogalmazott figyelmeztetésnek, hogy a csengőt nem kell folyamatosan nyomva tartani. Éjfél volt, az egész ház töksötét, dr. K. feje pedig zúgott a nyugtatótól, amit a kórházban belepumpáltak. Egyenest odavitték, amikor a rendőrségen bejelentést tett a vérfarkasról.
Tulajdonképpen nem sokat tudott Editről. A lányt egy barátjánál ismerte meg, alig néhány hete. Hamar kiderült, hogy egy csomó közös témájuk van, a Rossz Pártot pedig egyikük se szerette. Pontosabban Edit udvariasan bólogatott, amikor dr. K. a Rossz Párt gaztetteiről beszélt neki, majd hamarosan egy avantgarde kiállitásra terelődött a szó. Ezután nem sokat beszeltek politikáról. Dr. K. tudta, hogy a jó párkapcsolatnak az alapfeltétele a politikai nézetazonosság és azt is, hogy Edit fel se bukkanhatott volna a baráti körben, ha nem gondolkozik tényszerűen politikai kérdésekben.
“Furcsán nézel ki” - mosolygott rá álmosan Edit a kapuban, de kicsit se látszott meglepettnek. Dr. K. végignézett magán és tényszerűen megállapította, hogy kórházi pizsamában, mezítláb valóban furcsán néz ki. Ruháját visszaszerezni nem volt módjában, amikor meglépett a kórházból.
“Majd mesélek” - morogta dr. K. amikor belépett a lány kicsike, első emeleti lakásába. Edit lakása egy szobából, egy konyhácskabol és egy fürdőszobából állt. Volt viszont egy kellemes balkonja, amelynek ajtaja most is nyitva állt és beáradt a hűsítő éjszakai levegő. Ülj le, hozok valami teát - duruzsolta a lány, dr. K. térdei pedig megadták magukat. A pamlagra rogyva üres tekintettel figyelte, ahogy Edit bekapcsolja a tévét.
Az első percekben fel se fogta, mit néz. Furcsa adás volt, az egész képernyőt ezüstös szín töltötte be, feliratok vagy bármilyen ábra nélkül. Aztán a kép váltott és dr. K.-nak öntudatlanul tágra nyílt a szája.
A képernyőről egy trónszékben ülő furcsa alak vigyorgott rá. Vállán egy szörnyű minisárkány ult. Akkor lehetett eszrevenni, milyen alacsony a magassarkú cipője ellenére, amikor lehuppant a trónszékről. Megállt a trónterem közepén és kitárta a karját dr. K. felé.
“Már nagyon vártalak” - vihogott ocsmányul az alak - “Péter barátom haragszik rád, de én becsülöm a teljesítményt”. Oldalról besündörgött a dr. K. által már megismert vérfarkas, csúnyán összeégett orral. A rémkirály gonoszul rápaskolt a bestia orrára, mire az fájdalmában felmordult, majd sértetten távozott.
Dr. K. rémülten körülnézett és az ajtóban megpillantotta Editet, aki szabályos vigyázzállásban nézte a műsort. “Edit is velük van” - villant át dr. K. agyán. Most értette meg, miért terelte el a beszélgetést mindig a lány a politikáról. “Beszivárgót küldtek közénk”.
A rém eközben táncolni kezdett a trónteremben, körbe-körbe. "Lesssz maga úgyis az enyém, csak az enyém, csak az enyém ..." - kornyikálta fülrepesztő orrhangon. Annyira belelkesült, hogy lekapta a válláról a sárkányféleséget és atölelte. Majd hirtelen abbahagyta a tánc ezen hátborzongató paródiájat, mélyen dr. K. szemébe nézett és alig hallható, ámde annál határozottabb hangon kiadta a parancsot: "Gyere hozzám, gyermekem, gyere bátran, gyere most, gyeregyeregyere ..."
Dr. K. rémülten érzékelte, hogy lábai maguktól fellökik a pamlagról és megindulnak vele a tévé felé. "Soha nem kapsz meg" - nyögte elkeseredetten, minden erejét összeszedve visszaszerezte az uralmat a lábai felett és két lépéssel a balkon ajtajánál termett.
Aztán ugrott.
36
- Mi legyen az új beteggel? – kérdezte az ápolónő Tapló Béla főorvostól Dr K. kezelése után.
- Hideg zuhany, óránként egy beöntés három napig – válaszolt rezignáltan Tapló.– Teljesen sima ügy, naponta hoznak be párat az ilyenekből. Tegyék Prinkmayer mellé a 7-esbe, ugyanazok a szimptómák, fóbiás képzelgések vérfarkasokról, Prinkmayer esetében patkányokról, félelem a vérszívóktól, üldözési mánia, ha tudná, Aranka, hogy mennyire unom én már ezeket….
- Hozzak egy kávét, főorvos úr?
- Fröccsöt. Egy fröccsöt hozzon, Aranka.
- Hideg zuhany, óránként egy beöntés három napig – válaszolt rezignáltan Tapló.– Teljesen sima ügy, naponta hoznak be párat az ilyenekből. Tegyék Prinkmayer mellé a 7-esbe, ugyanazok a szimptómák, fóbiás képzelgések vérfarkasokról, Prinkmayer esetében patkányokról, félelem a vérszívóktól, üldözési mánia, ha tudná, Aranka, hogy mennyire unom én már ezeket….
- Hozzak egy kávét, főorvos úr?
- Fröccsöt. Egy fröccsöt hozzon, Aranka.
35
- Csak kerülj elő, szétrúgom a seggedet, Sándor! – sóhajtott fel Prinkmayerné Lelkes Piroska, mikor kilépett a Náci Vérfarkasok és Vámpírok alagsori klubjából. Már két napja kereste a férjét, mindez idáig eredménytelenül. Először a szomszédoknál járt, ott szokta meghúzni magát veszekedéseik után a férfi, valamelyik hülye mindig megsajnálta azért a pár kisebb zúzódásért. – A barmok! – köpött ki mérgesen, telibe találva egy arra sétáló punkot, a szerencsétlen szó nélkül elodalgott.
Másnap délelőtt benézett a férje munkahelyére, és, bár kezdetben meglehetősen szűkszavű válaszokat kapott a kérdéseire, de mikor csevegés közben felemelte a vaságyat a rajta fekvő Hüttler Gézával együtt és fenyegetően hadonászott vele egy kicsit, rögtön megeredt a szava annak a kis rüfke ápolónőnek. Köpött egyet megint.
- Vérfarkasok, na persze, ez a Sándor teljesen hülyére itta már magát – morfondírozott magában. – Három elmegyenge takonypóc, hát, egy darabig nem fognak menetelgetni abban a lepattant irodában, arról gondoskodtam! – gonoszul vigyorgott, mikor visszagondolt rémült arckifejezésükre az első mondatok elhangzása után. – Azt hiszem, az egyik becsinált a nadrágjába is! – szakadt fel az elementáris röhögés az asszonyból. Egy ablak csörömpölve a járdára esett.
Másnap délelőtt benézett a férje munkahelyére, és, bár kezdetben meglehetősen szűkszavű válaszokat kapott a kérdéseire, de mikor csevegés közben felemelte a vaságyat a rajta fekvő Hüttler Gézával együtt és fenyegetően hadonászott vele egy kicsit, rögtön megeredt a szava annak a kis rüfke ápolónőnek. Köpött egyet megint.
- Vérfarkasok, na persze, ez a Sándor teljesen hülyére itta már magát – morfondírozott magában. – Három elmegyenge takonypóc, hát, egy darabig nem fognak menetelgetni abban a lepattant irodában, arról gondoskodtam! – gonoszul vigyorgott, mikor visszagondolt rémült arckifejezésükre az első mondatok elhangzása után. – Azt hiszem, az egyik becsinált a nadrágjába is! – szakadt fel az elementáris röhögés az asszonyból. Egy ablak csörömpölve a járdára esett.
2008. június 23., hétfő
34
Dr. K üveges szemekkel meredt a képernyőre. Valami kocogott, ez volt az egyetlen hallható hang. "Az én fogaim vacognak" - állapította meg tényszerűen dr. K. Híres volt tényszerűségéről és ötletes szóképeiről, ha sötét babonák hívőit kellett ostorozni. Most mégis kifogyott a szavakbol.
"Hagyd már abba" - utasította gondolatban a fogait, de azok tovább vacogtak. Mindegy, gondolta dr. K., ha vacognak, hát vacogjanak. Attól én még gondolkodhatom.
Sötét volt a szobában, az ablakon beszűrődo reklámfények rémítő árnyakat festettek a padlóra. Ezeket dr. K korábban észre sem vette, de a történtek utan nyugtalanítónak találta őket. Pedig az este olyan jól indult. Dr. K., az agglegény, baráti társaságba ment a baratnőjével. Szolidan italoztak is és a politika is szóba kerult. Nem, mintha sok vita lett volna. Dr. K. barátai kiérlelt politikai vélemennyel bírtak, melyek meglepően hasonlítottak a sajátjára. Tettek néhány pikírt megjegyzést a Rossz Párt szereplőire, aztán a nők közbeavatkoztak és elterelték a számukra unalmas irányba forduló vitát. Aztán elválás, búcsúcsók és dr. K. egyedül ment haza.
Nem is tudta már, miért kapcsolta be a tévét. Késő is volt, kábult is volt, unalmas is volt a műsor, talán csak a megszokás. A Rossz Párt egyik fiatal tagja beszelt valami baromságról, olyanról, amilyenről csak a Rossz Párt tud. Dr. K. gúnyos mosollyal fordította el a fejét, ekkor azonban a szeme sarkából észrevett valamit. A Rossz Párt unalmas hülyeségeket beszélő tagjának arca elváltozott.
"Odafordulok - emberi arc - szemem sarkából nézem - valami furcsa ..." - morfondírozott dr. K., de ekkor valami döbbenetes történt. Szembefordult a képernyővel, de az arc nem változott vissza. Dr. K. először tudta igazán megvizsgálni.
Egy vérfarkas volt. A félig kinyitott pofából csorgott a nyál, a fogakról húscafatok lógtak. A lény valami hangot adott ki, amely homályosan emberi beszédre emlekeztetett. Egyenesen dr. K.-ra nézett és mosolyogni látszott, már amennyiben egy vérfarkas tud mosolyogni. Dr. K. önkéntelenül hátralépett egyet, de amit látott, attól megdermedt benne a vér.
A képernyő valahogy kinyúlt, a kép kipúposodott, mintha dr. K. felé nyúlna. És valóban, a vérfarkas áttüremkedett a szobába. Egyik lábával már kilépett a szőnyegre, az idegborzoló mosolygást egy pillanatig se hagyva abba. Dr. K. nyüszíteni kezdett a rémülettől, de továbbra is a parázslo szemek foglya volt. Hátralépett még egyszer, de ekkor fejre állt a világ ...
"Az állólámpa!" - cikázott át dr. K. agyán a mentő ötlet. Annak zsinórjában esett el és a lámpa már dőlt is rá. "Elpusztulj, te pokolfajzat" - ordított fel dr. K., megragadta a lámpa nyelét és emberfeletti erővel a vérfarkas pofájaba döfött vele.
Egy dörrenés és mindennek vége volt. A tévékészülék fellángolt, majd kialudt. Apró tüzecskék égtek még benne, dr. K. ezeket bámulta hipnotizáltan. Percek teltek el, a fogai még mindig vacogtak, de már tudott tényszerűen gondolkodni.
"Ezek igazi szörnyetegek" - gondolta dr. K. - “Itt élnek közöttünk és senki sem tud róluk. Meg kell mondanom a világnak. Itt úgyse maradhatok, most már biztos idejönnek”. Ahogy ezt végiggondolta, a szemközti tűzfalon egy árnyék mozdult és a fizika törvényszerűségeit megszegve futott fel függőlegesen. Egy pillanatra mintha a parázsló szemeket is látta volna ...
Dr. K. becsapta az ajtót maga mögött és először támolygó, majd egyre határozottabb léptekkel elindult a pesti ejszakába.
"Hagyd már abba" - utasította gondolatban a fogait, de azok tovább vacogtak. Mindegy, gondolta dr. K., ha vacognak, hát vacogjanak. Attól én még gondolkodhatom.
Sötét volt a szobában, az ablakon beszűrődo reklámfények rémítő árnyakat festettek a padlóra. Ezeket dr. K korábban észre sem vette, de a történtek utan nyugtalanítónak találta őket. Pedig az este olyan jól indult. Dr. K., az agglegény, baráti társaságba ment a baratnőjével. Szolidan italoztak is és a politika is szóba kerult. Nem, mintha sok vita lett volna. Dr. K. barátai kiérlelt politikai vélemennyel bírtak, melyek meglepően hasonlítottak a sajátjára. Tettek néhány pikírt megjegyzést a Rossz Párt szereplőire, aztán a nők közbeavatkoztak és elterelték a számukra unalmas irányba forduló vitát. Aztán elválás, búcsúcsók és dr. K. egyedül ment haza.
Nem is tudta már, miért kapcsolta be a tévét. Késő is volt, kábult is volt, unalmas is volt a műsor, talán csak a megszokás. A Rossz Párt egyik fiatal tagja beszelt valami baromságról, olyanról, amilyenről csak a Rossz Párt tud. Dr. K. gúnyos mosollyal fordította el a fejét, ekkor azonban a szeme sarkából észrevett valamit. A Rossz Párt unalmas hülyeségeket beszélő tagjának arca elváltozott.
"Odafordulok - emberi arc - szemem sarkából nézem - valami furcsa ..." - morfondírozott dr. K., de ekkor valami döbbenetes történt. Szembefordult a képernyővel, de az arc nem változott vissza. Dr. K. először tudta igazán megvizsgálni.
Egy vérfarkas volt. A félig kinyitott pofából csorgott a nyál, a fogakról húscafatok lógtak. A lény valami hangot adott ki, amely homályosan emberi beszédre emlekeztetett. Egyenesen dr. K.-ra nézett és mosolyogni látszott, már amennyiben egy vérfarkas tud mosolyogni. Dr. K. önkéntelenül hátralépett egyet, de amit látott, attól megdermedt benne a vér.
A képernyő valahogy kinyúlt, a kép kipúposodott, mintha dr. K. felé nyúlna. És valóban, a vérfarkas áttüremkedett a szobába. Egyik lábával már kilépett a szőnyegre, az idegborzoló mosolygást egy pillanatig se hagyva abba. Dr. K. nyüszíteni kezdett a rémülettől, de továbbra is a parázslo szemek foglya volt. Hátralépett még egyszer, de ekkor fejre állt a világ ...
"Az állólámpa!" - cikázott át dr. K. agyán a mentő ötlet. Annak zsinórjában esett el és a lámpa már dőlt is rá. "Elpusztulj, te pokolfajzat" - ordított fel dr. K., megragadta a lámpa nyelét és emberfeletti erővel a vérfarkas pofájaba döfött vele.
Egy dörrenés és mindennek vége volt. A tévékészülék fellángolt, majd kialudt. Apró tüzecskék égtek még benne, dr. K. ezeket bámulta hipnotizáltan. Percek teltek el, a fogai még mindig vacogtak, de már tudott tényszerűen gondolkodni.
"Ezek igazi szörnyetegek" - gondolta dr. K. - “Itt élnek közöttünk és senki sem tud róluk. Meg kell mondanom a világnak. Itt úgyse maradhatok, most már biztos idejönnek”. Ahogy ezt végiggondolta, a szemközti tűzfalon egy árnyék mozdult és a fizika törvényszerűségeit megszegve futott fel függőlegesen. Egy pillanatra mintha a parázsló szemeket is látta volna ...
Dr. K. becsapta az ajtót maga mögött és először támolygó, majd egyre határozottabb léptekkel elindult a pesti ejszakába.
2008. június 20., péntek
33 Orsós Vikror reloaded
A Náci Vérfarkasok és Vámpírok elnöke nyálát csorgatva leskelődik a fiatalos, piacvezető, liberális megmondó portál elbulvárosult szerkesztőségének ablakán. Könnyen teheti, hisz a merénylet óta denevér alakban vegetál, de legalább repképes, figuráit egy Szu-37-es is megirigyelhetné. Nézte mereven a főszerkesztőt.
- Ez a test kell nekem. Rá vágyok már rég. Trendi hajviselet, trendi ruhák, nem kell borotválkoznia, polihisztor, a népszabiba írhat, nézhet pornót, nem kell templomba járnia és a menő portáljával nem lesz gond a kommenisták legyőzése, és tuti, hogy az Ildi a vámpírok réme is belesik. Be kell jutnia, és megharapni éjfélkor 6 ponton, akkor a teste az övé lesz örökké.
Hirtelen egy másik, jóval szőrösebb denevér landolt mellette az ablakon, Vladislav érkezett meg, neki sem tett jót a páncéltörő lövedékkel való találkozás.
- Viktoriux, találtunk egy hasonmást, semmi gond nem lesz , holnap meglesz a paktum Pedofil Buzeránsok A Tirpák Jövő Sárbatiprásáért Párt elnökével.
- A fenébe, sose leszek Uj- mondta és követte Vladislavot a Bűnös Város felett műrepülve.
- Kicsavartátok a lelket a gaz merénylőkből?
- Nem, nagyon féltek az alattvalóid az ezüstlövedékektől, viszont Mikolaus a hátukba került. De én intéztem az új testet, nem tudom élnek e még.
- Pancserok-morgott az Elnök- ezt se bírjátok elintézni.
Sötét volt és irgalmatlan büdös, valahol valami iszonyú barlang mélyén, a Pilis szívcsakrájának közelében. Orsós Viktor nagyon félt, remegett. Két kövérkés, bakancsos, hitleres pólót viselő militarista rabolta el, meg valami bombagyáruk is volt. Akkor viszont teljesen halálra rémült, mikor a két alakváltó vámpír visszaalakult azzá, aminek a Náci Vérfarkasok és Vámpírok elnöke teremtette őket. Ocsmányabbak voltak Horngyulánál is.
- He–he, leszámolunk a pólóárussal - nevetett Zsolti - remélem láttak benneteket jó sokan, most nem fog olyan könnyen kiszabadulni, már a Mesterük se hozza ki. Megkeserüli, hogy a komcsikra szavazott a Véres Tavaszon.
-Tökéletes hasonmása a Victoriuxnak, ma éjfélkor az övé lesz a teste. Meglesz a paktum!
Két denevér szállt be a barlangba az ezüstös holdfényben
-Tud focizni?- kérdezte a kevésbé szőrős bőregér.
-Azt nem, de már nem is kell, többet már nem játszol ezek után Victoriux.
-A fenébe, még ez is, erről is le kell mondanom - szomorkodott a Náci Vérfarkasok és Vámpírok elnöke.
-Az én testemet mikorra hozzák a kínai vámpírok?
-Drága a klónozás, és idő kell hozzá, türelem Vladislav, te most egy kicsit nem szerepelsz - intette le Zsolti.
-És miért egy gyerekgyáros? Nem szeretem a vérüket. Na mindegy, azért jó lesz - csattogtatta kéjesen és éhesen fogait a kis denevér…
2008. június 19., csütörtök
32 - Ezredes K Őrnagy: Operation Borosbocsi
Az alezredes exőrnagy unottan játszott a Close Combat IV-el a belvárosi irodában. Hirtelen csöngött a vezérkari mobilja:
-Itt Ági, azonnali riadó! Eligazításra hozzám! Baj van. Meg kell akadályoznunk, hogy Náci Vérfarkasok és Vámpírok elnöke lepaktáljon a Pedofil Buzeránsok A Tirpák Jövő Sárbatiprásáért Párt új elnökével. Őrnagy, illetve Alezredes, magáé a feladat. A BorosBocsi-terv életbe lép!
-Értettem - szalutált az Alezredes. Nem volt vidám, nem gondolta volna, hogy a BorosBocsit neki kell végrehajtani, idő előtt ráadásul. A terv lényege az volt, hogy T-72-es lövegtornyokat rejtenek el az épülő Négyesmetró állomások területén, hogy ha visszajönnek a Náci vámpírok és vérfarkasok meg tudják védeni a fontos ojjektumokat. A tornyok géppuskái ezüstlőszerrel üzemelnek.
- De meleg van ebben a fránya toronyban - nyavalygott az alezredes - sehol egy légkondi meg egy Baccardi. Elhelyezkedtek KGB honvéddal ez egyik állomás fölkupaca alatt elrejtett toronyban és várták a Náci Vérfarkasok és Vámpírok elnökének külföldre menekült nácivámpírok adományából beszerzett páncélozott limuzinját.
- Hiába a páncél KGB honvéd, lövegünk átviszi majd, mint a Nationalelf az usztasákat.
-De vámpírok, túlélik-válaszolt remegő hangon KGB honvéd.
-Maga szerencsétlen, ott van a kezében a géppuska vége, ezüstlőszert lő ki, attól pusztulnak majd, mint kínai önkéntesek Koreában! - Az alezredes persze tudta, hogy a segédvámpírokat elintézhetik vele, de a Náci Vérfarkasok és Vámpírok elnökét és fő fegyverhordozóit semmiképpen . És nagyon dühös lesz, ha összebarmolják a páncéltörővel a szép öltönyét, meg a kicsi, de masszív focista testét.
-Miért nem Ildit, a vámpírok rémét küldik? - kérdezte remegve KGB honvéd.
-Azt én is szeretném tudni, de még befuthat, bízzon magában KGB! - az exőrnagy már a menekülés lehetőségét kereste, de lőnie neki kell, KGB honvédra egy löveget nem lehet rábízni. Hamarosan megjelent a Náci Vérfarkasok és Vámpírok elnökének konvoja. Jó helyre telepítették a lövegtornyot, a Náci Vérfarkasok és Vámpírok elnökének mindenképp ár kellett haladni előtte, ha a Pedofil Buzeránsok A Tirpák Jövő Sárbatiprásáért Párt elnökéhez ment.
"Hiába, az Úr nagyon jó tervező "- nyalizott még gondolatban is az exőrnagy - "Többen vannak, még jó, hogy elég gyors a töltőautomatika, nem KGB-ra kell bízni a töltést" - gondolta az exőrnagy.Rövid időközönként három lövés dörrent, a páncélozott limuzin 100 métert repült hátra, a többi luxusautóból semmi nem maradt.
-Ez megvolna, maga lője a felbukkanó vámpírokat, én hozok még ezüstlőszert a raktárból, az Ildi a vámpírok réme mindjárt itt lesz, ki kell bírnunk - mondta az exőrnagy a falfehér KGB-nek. De tudta, hogy menekülnie kell, mert a Náci Vérfarkasok és Vámpírok elnöke iszonyú mérges lesz, oda a szép kis teste, ujjat kell foglalnia vagy gyártatnia magának, és nem tud így tárgyalni a a Pedofil Buzeránsok A Tirpák Jövő Sárbatiprásáért Párt új elnövel a hatalomért, a Koronáért. Így esze ágában nem volt lőszert hozni, az Ildi a vámpírok réme meg egy ideje nem jelentkezett. Nem maradt más csak a futás.Az exőrnagy rohant az alagútban és hallotta a géppuska ismerős kereplését….
2008. június 18., szerda
31
A Náci Vérfarkasok és Vámpírok elnöke alig látszott ki óriási íróasztala mögül. Ceruzája végét rágicsálta önfeledten, előtte papír, rajta egy rövid sor: ”Évadzáró beszédet követő nyári nyitó beszéd”. Tetszett neki a cím, kifejezőnek, erőt sugárzónak érezte, persze az a hülye Zsolti majd biztos meghúzza megint.
„Kedves Barátaim” Igen, ez jó lesz, ezt szeretik. „lezárult egy korszak” „megbukott a kormány” „nincs felhatalmazása”.
– Mit mondok majd Punnyadtnak hétfőn? – elmélázott. Nagyon utálta a Pedofil Buzeránsok A Tirpák Jövő Sárbatiprásáért Párt új elnökét, és nemcsak a magassága miatt. – Az a hülye buzi nem eszik kolbászt és a bort is utálja – fintorgott, ahogy felidéződtek benne a régi emlékek.
„diktatúra” „válság” „hazug kormány” - Szólnom kell Vladislavnak, hogy ő is ott lesz a megbeszélésen – ezt gyorsan feljegyezte a margóra. Tudta, hogy Punnyadt még nála is jobban utálja a vérfarkasok öklét. Nem lett volna ellenére, ha tettlegességre kerül sor kettejük között. Mosolyogva írt tovább. „globalizáció” ez jó, olyan intellektuális „ a helyzet súlyos” „elprédálás” – Büdöskomcsik! – kiáltott fel, de rögtön eszébe jutott, hogy lehallgatják. Idegesen csöngetett a titkárnőjének.
- Igen, miniszterelnök úr?
Imádta, ha így szólítják. Máris kicsit nyugodtabban kérdezte:
- Ellenőrizték ma az irodát?
- Igen, miniszterelnök úr, kétszer is, mint mindig.
- Köszönöm, elmehet.
Merengve nézte, ahogy az asszony katonás léptekkel távozik. Mint minden női beosztottja, a titkárnő is nagyon hasonlított Ildire, a vámpírok rémére.
Megrázta magát, és újra papírja fölé hajolt.
„közhangulat” „csőd” „elbocsátások” – Milyen kár, hogy a ScoobyDoo akciócsoport már használhatatlan – ötlött fel benne hirtelen. A titkos, fehérneműket és matricás pólókat árusító bolt alkalmazottai újabban csak a Bokrétás Terminátorok punkbanda jegyvásárlásai kapcsán hajlandók aktivizálni magukat. Lemondóan legyintett.
„kilábalunk” „összefogás” „szolidaritás” „új egyezség” „előrehozott választások” „készen állunk”
Megvan, befejezte.
Elégedetten dőlt hátra.
Augusztusban nyári évadzáró, szeptemberben őszi évadnyitó beszéd. – Kolbászt! Bort! – kiabált ki az előtérbe.
„Kedves Barátaim” Igen, ez jó lesz, ezt szeretik. „lezárult egy korszak” „megbukott a kormány” „nincs felhatalmazása”.
– Mit mondok majd Punnyadtnak hétfőn? – elmélázott. Nagyon utálta a Pedofil Buzeránsok A Tirpák Jövő Sárbatiprásáért Párt új elnökét, és nemcsak a magassága miatt. – Az a hülye buzi nem eszik kolbászt és a bort is utálja – fintorgott, ahogy felidéződtek benne a régi emlékek.
„diktatúra” „válság” „hazug kormány” - Szólnom kell Vladislavnak, hogy ő is ott lesz a megbeszélésen – ezt gyorsan feljegyezte a margóra. Tudta, hogy Punnyadt még nála is jobban utálja a vérfarkasok öklét. Nem lett volna ellenére, ha tettlegességre kerül sor kettejük között. Mosolyogva írt tovább. „globalizáció” ez jó, olyan intellektuális „ a helyzet súlyos” „elprédálás” – Büdöskomcsik! – kiáltott fel, de rögtön eszébe jutott, hogy lehallgatják. Idegesen csöngetett a titkárnőjének.
- Igen, miniszterelnök úr?
Imádta, ha így szólítják. Máris kicsit nyugodtabban kérdezte:
- Ellenőrizték ma az irodát?
- Igen, miniszterelnök úr, kétszer is, mint mindig.
- Köszönöm, elmehet.
Merengve nézte, ahogy az asszony katonás léptekkel távozik. Mint minden női beosztottja, a titkárnő is nagyon hasonlított Ildire, a vámpírok rémére.
Megrázta magát, és újra papírja fölé hajolt.
„közhangulat” „csőd” „elbocsátások” – Milyen kár, hogy a ScoobyDoo akciócsoport már használhatatlan – ötlött fel benne hirtelen. A titkos, fehérneműket és matricás pólókat árusító bolt alkalmazottai újabban csak a Bokrétás Terminátorok punkbanda jegyvásárlásai kapcsán hajlandók aktivizálni magukat. Lemondóan legyintett.
„kilábalunk” „összefogás” „szolidaritás” „új egyezség” „előrehozott választások” „készen állunk”
Megvan, befejezte.
Elégedetten dőlt hátra.
Augusztusban nyári évadzáró, szeptemberben őszi évadnyitó beszéd. – Kolbászt! Bort! – kiabált ki az előtérbe.
30 - A Mantragép
Egy fehér műbőr fotelben ült, és nem tudta hogyan tovább. A nyirkos papíron nem volt semmi.
Az üres lapot tanácstalanul tapogatva, dühétől rázkódva, görnyedten nézte a vidáman futkárzó,
eleven, szines fények kavalkádját a kezelőpulton.
- Nem, nem tudom, nem emlékszem. Hangja üres volt és lemondó. Egy hajtincsébe kapaszkodva
vergődött, konok tekintettel méregetve a ledek orgiáját - aljas játékukat - amivel most őt, és az ő
tervét gúnyolják, és rántják le a porba, a teljes megsemmisülésbe.
A Régiszobor alatt voltak, a Fellegvár kazamatáiban, a bunkerben. A Náci Vérfarkasok szent helyén.
A falakon itt-ott írásjelek, fekete táblákon sematikus ábrák, szeánszaik bűnös nyomai. Egy torz világ rémségei.
De a monitorok végtelen sora, az ezernyi műszer és apró mechanika, az egész felfoghatatlanul bonyolult
szerkezet, a hatalmas csapágykerekek, hidraulikák és tartályok, egy más világot szolgáltak már. Egy új világot.
Ez volt a Mantragép.
A Mantragép az Úr ajándéka volt a Hűvös Városnak. Ő volt az aki megtervezte, és aki meg is valósította.
Gyakorlatilag a teljes Fellegvár átalakítására sor került. A Régiszobor karjait a könyökénél lemetszették:
ide illesztették a Bőségszarut. Ez szórta a városra ünnepnapokon a szines, cukrozott puffasztottrízs,
dunakavics és tepertő keveréket (a Manna Kft. termékét), és itt helyezték el a gázkifújó fejeket is.
A várfal lőréseiből hatalmas harsonák meredtek az ég felé.
Két alapprogramot ismert a gép. Az "Elrettentő Jég Mantra" a Mester munkája volt.
Ezt elég gyakran indították el, és frenetikus hatása volt minden egyes alkalommal.
Elsőként villámokat kezdett szórni a szobor, majd a Bőségszaruból 1023/C típusú könnygáz
kezdett ömleni. A harsonákból farkasvonyítás üvöltött, a Fellegvár bástyáin kék ívfény szaladt végig,
majd Imrédy és Gömbös beszédeit játszották kánonban - újra és újra - monoton, helyenként tört ütemű
dogon népzene kiséretében.
Az "Új Rend Mantrát" maga az Úr álmodta meg. Ő szerződött a Manna Kft.-vel, ő írta, és ő énekelte el a
Meggyőződés Himnuszát. És ő állította össze azt a szteroid, kéj- és altató gáz, heroin, valamint egy afrikai
potencia növelő főzet gőzének keverékből álló mixet is, aminek a pontos elegyítési arányain
időröl-időre változtatott. És idáig mindig sikere volt...
A Nagy Építő teljesen összeomlott. Pedig a terv teljesen egyszerű: az éjszaka leple alatt elindítják
a gépet, áramköreibe egy új programot táplálnak: a "Káosz Mantrát". Már majdnem készen voltak,
az aktiválást végezték, amikor hirtelen beütött a dolog. Az indító kód valami megmagyarázhatatlan
módon eltünt a papírlapról és kitörlődött az emlékezetéből is. Akárhogy erőlködött, se a szám-
se egy árva betű nem jutott az eszébe.
- Próbáljuk meg hipnózisban, szólt parancsoló hangon a szürkeruhás ember.
- Sss... van itt valahol egy pohár?
- A páncélszekrényben biztos van. Persze, ha ki tudja nyitni valahogy,
ezekhez az új cuccokhoz sajnos nem értek.
A szürkeruhás ember a behemót, mattfekete kockához lépett, és magabiztosan kezdte
föl-le görgetni a harminc tagú számzár korongjait. Egy perc sem telt el, és a másfélhüvelykes
ólomajtó lassan, nyikorogva kitárult.
- Ühüm, van, kezdhetjük.
天
2008. június 16., hétfő
29 - A hegy gyomrában
Már majdnem felértek. A meredek akna fenyegetően tátongott a hátuk mögött. A halványzöld
szerelőfényben már alig látszottak az alsóbb szintek, térden csúszva, zihálva tették meg az
utolsó métereket. A hegy gyomrában voltak. Az őrült meneküléstől elcsigázva
rogytak a földre, a szürkeruhás ember tüdeje hangosan sípolt, szinte fütyült.
- Cserélni kéne már a gégecsöveket, mi? Szólt gunyorosan a Nagy Építő. -Nekem megvolt két éve.
Ismerek valakit, a legfrissebb árut tudja, persze a Náci Vérfarkasoktól szerzi be ő is.
- Sss...maga még mindig ezekkel jön? Hihetetlen. Sípolt a szürke ruhás.
- Jajj ne játsza az ártatlant nekem, és a maga fülei?
- Na, az kicsit más azért azt hiszem, nekem...
- Hmmm...hmmm...
A lassan erősödő, különös moraj betöltötte az oszlopcsarnokot ahová érkeztek.
Mély énekhang volt ez, az alsóbb szintek felől jött. Több száz, talán több ezer torok.
- A robotpópák, sóhajtott a Nagy Építő. - Ilyenkor indulnak vissza.
- Uramatyám, mi lesz a Mesterrel? Ha ezek rátalálnak,
akkor tényleg vége, nem tudunk rajta segíteni.
- Ki tudja, hihetetlenek a képességei, nem?
Egymásra néztek: szemükben hideg szikra villant - persze, a képességek.
- Át kell vágnunk a panoptikumon, utána a palackozó üzemen, amit a Gá... tudja,
még pár száz méter és ott vagyunk az irányító központban. Onnan sima ügy az egész.
- Megvan a leírásss...sss...? Nyöszörögte a szürkeruhás ember, még mindig sípolva kicsikét.
- Persze, hogy megvan. De fejből is tudom az egészet. Assziszem.
- Akkor...ssss...menjünk.
天
szerelőfényben már alig látszottak az alsóbb szintek, térden csúszva, zihálva tették meg az
utolsó métereket. A hegy gyomrában voltak. Az őrült meneküléstől elcsigázva
rogytak a földre, a szürkeruhás ember tüdeje hangosan sípolt, szinte fütyült.
- Cserélni kéne már a gégecsöveket, mi? Szólt gunyorosan a Nagy Építő. -Nekem megvolt két éve.
Ismerek valakit, a legfrissebb árut tudja, persze a Náci Vérfarkasoktól szerzi be ő is.
- Sss...maga még mindig ezekkel jön? Hihetetlen. Sípolt a szürke ruhás.
- Jajj ne játsza az ártatlant nekem, és a maga fülei?
- Na, az kicsit más azért azt hiszem, nekem...
- Hmmm...hmmm...
A lassan erősödő, különös moraj betöltötte az oszlopcsarnokot ahová érkeztek.
Mély énekhang volt ez, az alsóbb szintek felől jött. Több száz, talán több ezer torok.
- A robotpópák, sóhajtott a Nagy Építő. - Ilyenkor indulnak vissza.
- Uramatyám, mi lesz a Mesterrel? Ha ezek rátalálnak,
akkor tényleg vége, nem tudunk rajta segíteni.
- Ki tudja, hihetetlenek a képességei, nem?
Egymásra néztek: szemükben hideg szikra villant - persze, a képességek.
- Át kell vágnunk a panoptikumon, utána a palackozó üzemen, amit a Gá... tudja,
még pár száz méter és ott vagyunk az irányító központban. Onnan sima ügy az egész.
- Megvan a leírásss...sss...? Nyöszörögte a szürkeruhás ember, még mindig sípolva kicsikét.
- Persze, hogy megvan. De fejből is tudom az egészet. Assziszem.
- Akkor...ssss...menjünk.
天
2008. június 15., vasárnap
28
A Náci Vérfarkasok és Vámpírok elnöke csak két dolgot szeretett igazán, teljes szívéből : a nyugdíjas kolbászt és Ildit, a vámpírok rémét.
Még kamasz korában, kezdő KISZ titkárként szeretett bele mindkettőbe, érzései azóta nemhogy csökkentek volna, egyenesen erősödtek. Olykor, egy nehezebb, átszónokolt nap után az is megesett, hogy egy-egy kolbászban Ildi vonásait vélte felfedezni, az ezt követő rehabilitációs kezeléseire általában egy bécsi magánklinikán került sor.
Mikor a fülébe jutott az asszony legújabb győzelmének híre, első reakciója az öröm volt: Sikerült! Végre sikerült felkeltenie a figyelmét!
Hiszen egész eddigi tevékenységével csupán ezt akarta elérni. Neki írta első híres beszédét, és utána mind-mind a többit is, ám azokra csak lesajnáló kritikával válaszolt a kedves. Miatta járt artikulációs gyakorlatokra hosszú éveken át, hogy reagálni tudjon édes mondataira, vagy legalább követni tudja pergő beszédét, sikertelenül. Még a gremlint is azért hordja állandóan magával, mert vonásai az imádott asszonyra emlékeztetik!
Fel akart nőni hozzá.
Kudarcot vallott.
Akkor lerúgta a lábáról magasított sarkú cipőit, és a Nemestaplósi Vadász és Verebész egyesületből megalakította a Náci Vérfarkasok és Vámpírok pártját.
Még kamasz korában, kezdő KISZ titkárként szeretett bele mindkettőbe, érzései azóta nemhogy csökkentek volna, egyenesen erősödtek. Olykor, egy nehezebb, átszónokolt nap után az is megesett, hogy egy-egy kolbászban Ildi vonásait vélte felfedezni, az ezt követő rehabilitációs kezeléseire általában egy bécsi magánklinikán került sor.
Mikor a fülébe jutott az asszony legújabb győzelmének híre, első reakciója az öröm volt: Sikerült! Végre sikerült felkeltenie a figyelmét!
Hiszen egész eddigi tevékenységével csupán ezt akarta elérni. Neki írta első híres beszédét, és utána mind-mind a többit is, ám azokra csak lesajnáló kritikával válaszolt a kedves. Miatta járt artikulációs gyakorlatokra hosszú éveken át, hogy reagálni tudjon édes mondataira, vagy legalább követni tudja pergő beszédét, sikertelenül. Még a gremlint is azért hordja állandóan magával, mert vonásai az imádott asszonyra emlékeztetik!
Fel akart nőni hozzá.
Kudarcot vallott.
Akkor lerúgta a lábáról magasított sarkú cipőit, és a Nemestaplósi Vadász és Verebész egyesületből megalakította a Náci Vérfarkasok és Vámpírok pártját.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
