B kategóriás horror film ajánló - The Howling 2 (Üvöltés 2; 1987)

Az Army of Darkness (tribute to the Minidúcse) után egy újabb klasszikust meg kell említenünk blogunkon, mintegy megszakítandó annak eddigi gondolatfüzérét.

Ezúttal a vérfarkasok jegyében, és ez megint annyira szar, hogy már jóóóóóóó.

70

A nagyteremhez érve, egy intésre, fegyelmezett vigyázzba vágta magát a csoport. Vezetőjük,
egy különösen kövér és nagyfülű alak toppantott egyet a lábával, mire az egész társaság villámgyorsan megszabadult a Teletubbie-jelmezektől, és elüvöltötte magát:
Bekaphatod, Csegevara,
a mi vezérünk Thürmer Gyula!
a következő pillanatban ordenáré mohósággal zúdultak a békésen falatozgató hivatalnokokra, akik sikoltozva menekültek a rettenetes látványt nyújtó, sarlókalapácsos felsőrészt és vörös rövidnadrágot viselő törpe-kommandó elöl.
A sikolyok hangját rövidesen elnyomta a csámcsogás, röfögés és böfögés kakofóniája.

A Modern Baloldali csendesen sírdogált egy eldugott sarokban
A nagy kavarodásban- egy pástétomos szendvicset szeretett volna megvédeni, mert nagyon éhes volt - az egyik törpe leharapta a hüvelykujját.

----------

Sanda Wladislaw (a köteles) izgatottan rohant végig a hosszú folyosón, szinte berobbant a Vezér irodájába:
- Viktor! Viktor!
- Nagyon kérlek. László, szólíts az új nevemen. Add meg a tiszteletet. - a Náci Vérfarkasok és Vámpírok elnöke elégedett arccal nézegette a tükörben tábornoki egyenruháját.
- He? Figyuzz, történések vannak!
- Ne akard, hogy megbántódjak, László!
- Óbazmeg. Nem, nem akarom. Mi az új neved?
- A Sötétség Seregeinek Vezénylő Tábornoka! - húzta ki magát büszkén az elnök. A vállán békésen szunyókáló gremlin nagy huppanással a padlóra esett, és kétségbeesett kapaszkodással próbálta visszatornázni magát a narancsszínű pantallón a tábornoki vállrojt kellemes puhaságáig.
- Mi a f... OK. Sz'al, Sötétség Seregeinek Tábornoka, ezt figyeld: a 3T! Visszatértek!
- Vezénylő. Vezénylő Tábornoka, László. Nem is tudom...talán új frizurát kellene csináltatnom, mit gondolsz erről?
- Nem érted? Thürmer Terrorista Törpéi újra itt vannak! Tegnap felzabálták a teljes Középmagyarországi Regionális Államigazgatási Hivatalt!
- Ó. Az egészet? Azt mondod, az egészet felzabálták? - A Sötétség Seregeinek Vezénylő Tábornoka elgondolkodott. - Mindig tudtam, hogy ezek a bunkó vérfarkasok szart sem érnek, a vámpírokról most ne is beszéljünk. Hébe-hóba egy-két nyugdíjas, panelproli, évek óta állandóan kolbászokat kell töltögetnem, hogy eleget zabáljanak a disznók!
Hozz össze egy találkozót Thürmerrel. Holnap. Törpék, mi? Naugyehogyugye! - széles mosollyal fordult újra a tükör elé. - Nem bő ez a nadrág egy kicsit?

69

A Szabad, Demokrata (igen, vessző van a két jelző között) kedélyesen átkarolta Modern Baloldali vállát. Folyosókon vezette át újdonsült ismerősét, a másik karjával lelkesen hadonászott, magyarázott. Hangosan beszélt, nem kellett félnie attól, hogy a kihalt épületben bárki hallhatja őket. Bár, ha hallotta volna is valaki, nem az ő hangjára fülelt volna, hiszen mögöttük, a folyosón, öt rohamosztagos vonszolt a nyakához erősített vezetőláncon egy hatalmas, brutális alakot. A gigantikus alak félmeztelen volt, Lonsdale melegítő alsót és edzőcipőt viselt, feje kopasz, erős állkapocs és durva, kiugró homlok karakterizálta az arcát. Az alak ellenállt, bár nyilvánvalóan fölösleges volt. Kiugró karizmaira néha rátekeredett a vezetőlánc, belevágott húsába, belekapaszkodott, testével hátradőlt, úgy lépdelt kényszeredetten; hörögve próbálta a felcsavarodott láncnál fogva elrántani vonszolóit, akik maguk is megtermett alakok voltak.
- Mélységesen egyetértek veled, barátom. Az erőszak, és annak veszélyei, amire fel kell hívnunk a figyelmet. Akár gátlástalan propagandával, ha kell. Nem akarunk félelemben élni, ugye, hogy nem? Van gyereked?
- Van egy lányom.
- Na ugye? Szeretnéd, ha kopasz, karszalagos állatok terrorizálnák az utcán? Olyanok, mint Tito?
- Nem, dehogy szeretném.
- Mi sem szeretnénk, drága. Hidd el. Most ez a legfontosabb. Ezt hangsúlyozni. Ez a mi felelősségünk.
A barackszínű inges Szabad, Demokrata (igen, vessző van a két szó között) aranygombos mandzsettás karjával szorosan megölelgette védencét és mosolygott, mint egy idvezült.
Modern Baloldali hősünket melegség tölötte el, most talán kulisszatitkok birtokába jut, most végre beleláthat a dolgokba, most olyanok között van, akik megértik. Egész jól kijött a koccanásos dologból. Persze, megint spórolhat a fogtechnikusra. Mögötte Tito bömbölésétől visszhangzott a folyosó.
A folyosó egy filmstúdióban végződött. Vakító szpotlámpák világították be a helyiséget; egy nagy, profi kamera célozta be a szoba közepét. Körülbelül fél tucat filmes szakember sürgölődött a felszerelések között, tették a dolgukat: dugaljakat csatlakoztattak, laptopokon dolgoztak, forgatókönyvek lapjai fölött diskuráltak, állítottak a szpotokon, háttér drapériákat igazgattak.
A rohamosztagosok a szoba középén megvilágított kör szélére vonszolták Titot, mintha csak egy fenevadot húznának az arénába. Ekkor valami kattant és a szoba menyezetéről egy rozsdamentes acél ketrec ereszkedett le, pont akkora, ami betöltötte a középen megvilágított teret. És tényleg, egy aréna! Modern, Baloldali hősünk hátán hideg futott végig, de oldalra nézve, a Szabad, Demokrata (igen, vessző van a két szó között) nyájas mosolya minden kétséget eloszlatott.
- Nézd csak, barátom!
A leereszkedő ketrec egyik sarkában a Teletubbies tagjai kucorodtak félelemben reszketve.
A rohamosztagosok kinyitották a ketrec ajtaját és belökdösték az üvöltő Titót. Csattant egy karabiner és az ember-hústorony nyakáról lehullott a lánc, háta mögött becsapódott a ketrec ajtaja. A kamera jobb oldalán kigyulladt a felvételt jelző piros LED. A láncaitól szabadult Tito vak dühhel telve, kissé előrehajolva, széttárt karokkal közelített a sikoltozó Teletubbies felé. A szpottal megvilágított gólem teste árnyékot vetett a sarokban kuporodó színes cseppségekre.
- Ezt talán nem kéne nézned, barátom. - a Szabad, Demokrata (igen, vessző van a két szó között) karjával hirtelen megfordította a Modern Baloldalit - Valahol kell lenni itt egy kis svédasztalnak. Jujj, kérsz egy kis nasit?
A háttérben, a kamera lencséje előtt, vékony hangú, velőtrázó halálsikolyok reppentek fel, csontok törtek, szakadt a hús, koponyák roppantak.

Hirtelen állt be a csend. Egy törött spotlámpa lassú pörgése hallatszott csupán, majd az is elhalkult. Hosszú percek teltek el így.
Akkor a Teletubbies-rohamcsapat megtörölgette magát, szabályos sorokba rendeződött, és a törött ketrec romjait maga mögött hagyva menetelni kezdett a nagyteremben elhelyezett büféasztalok felé.

68

A Náci Vérfarkasok és Vámpírok Elnöke elégedetten szemlélgette magát egy nyeles tükörben, amit a vállán kepeszkedő házi gremlinje tartott eléje. Tetszett neki, amit látott, igazgatta a fekete, halálfejes tányérsapkát, a körmével rendezgette a fürtjeit, néha vicsorított az összhatás kedvéért, majd türelmetlenül dobbantott magassarkú csizmájában. Vigyázzba húzta magát, majd pihenjt rendelt el magának. Mosolygott. Végre kezdett élni, kezdte jól érezni magát.
Megpaskolgatta a gremlin fejét.
- A Sötétség Seregeinek Vezénylő Tábornoka, mi, kicsim? Na, mit szól ehhez az én kis babucim?
Átvette a gremlintől a tükröt, a sötét cella mélyére hajította, ahol az csörömpölve összetört. Íróasztalához ült. A cellát a falakon elhelyezett gyertyák világították meg, körös-körül sok-sok gyertya fénye pislákolt.
A Náci Vérfarkasok és Vámpírok Elnöke, ai mostantól kezdve a Sötétség Seregeinek Vezénylő Tábornoka címet is büszkén viselte, egy nyugdíjas bőrbe kötött könyvet vett elő, a Necronomicon Hungarica-t.
-Hát lássuk, mit is fogunk tenni, ha hatalomra jutunk, és kétharmadunk lesz, babuci. Meg vagyon írva. Befagyasztjuk a nyugdíjasokat. Igen, ó igen. Elvesszük a tiszta ivóvizet is. El ám, de mennyire. Koalíciót kötünk a bakancsosokkal. Várjunk csak? Akarjuk mi ezt, babuci? Megosztani a koncot?
A gremlin sipítozva ugrált gazdája vállán fel-alá.
- Ezt hagyd abba, utálom. Ildi, a vámpírok réme jut róla az eszembe. Mit is csinálunk még? Eltöröljük a burzsoá vámpír várkastélyokra és farkasember vermekre kivetett adót és dupla adót vetünk ki a panellakásokra! Muhahahahaha! Köhh-köhh. Elvesszük a tizenkettedik havi nyugdíjat is! Sőt, a tizenkettedik hónapot is!
A Náci Vérfarkasok és Vámpírok Elnöke, ai mostantól kezdve a Sötétség Seregeinek Vezénylő Tábornoka címet is büszkén viselte, nem volt megelégedve. Valahogy nem érezte, hogy a jelenlegi státuszhoz képest sokkal rosszabbá tudná tenni a helyzetet. Pedig igyekezett.
Kicsinykét rossz érzés fogta el, pedig az elébb még annyira fel volt dobva.

Ráncolta a homlokát.

67

Az igazi Konzervatív előhúzott egy finom kidolgozású cigarettásdobozt és kivett belőle egy savlekötő tablettát. Bekapta és ivott rá egy korty buborékmentes ásványvizet, majd azt gyorsan követve egy fél körtét. Némán szemlélte Jegenyét, aki sorokat rótt a noteszába.
- Várj, homlokon csókolt a múzsa.
- Azt hittem, az a gremlin rúgott pofán. - kétkedett az igazi Konzervatív, mert aki kritikusan szemléli a világot, azt nem érheti nagy meglepetés, vallotta.
- Nyári szellő suvallotta, kicsi kunyhó tornácára... - dünnyögte Jegenye, és kopogtatta a ceruzával a noteszt.
- Mi az a suvallotta?
- Költői szabadság, tudod te mi az? - kérdezte Jegenye és odébb tolta a gremlin lábát, majd ráakasztotta a kardigánját.
- Persze hogy tudom - sértődött meg a konzervatív - nekem, kérlek, volt egy unokaöcsém, akit bebörtönöztek, az írt hobbiból verseket. Voltak neki ilyen költői szabadságai, jó magaviselet mián.
- Politikai volt?
- Nem, többrendbeli csalás és sikkasztás.
- Nem baj, ez jó, ezt felhasználhatjuk. Majd azt mondjuk, hogy politikailag meghurcolták. Kell egy ilyen a családba. Felolvasunk majd a verseiből a Rémhír TV-n, a kultúrműsorunkban. Esti Hörghurut, az a címe. Lassú, méltóságteljes versolvasás, záró idézettel, melankolikus zenével. Háttérben tábortűz és trikolór... Kicsit sem hurcolták meg? Biztos vagy benne?
- Én nem tudom, kérlek. Nem tartjuk a kapcsolatot, mióta zaciba adta a nagymama ezüst eszcágját.
- Ez jó, ez jó... kicsi kunyhó tornácára, fájó szívem bánatára....
- Én nem tudom, hogy vállalom-e ezt.
A háttérben a vérfarkasok összemarakodtak, iszonyatos dulakodás támadt. Szőrcsomók repkedtek mindenfelé, székek és üvegek törtek, hörgés, csontropogás. Egy nyakörv, rajta 'Buksi' feliratú bilétával repült a Konzervatív ölébe, amit követett egy véres fül, ami a falra tapadt, majd vörös csíkot húzva maga után a padlóig csúszott.
- A falnak is füle van, - mélázott Jegenye - de miért ne vállalhatnád? Ilyen arcokra van szükségünk!
- Nem vagyok benne biztos, hogy politikailag el akarom-e kötelezni magam. Én hiszek az igazi konzervatizmusban.
-And so do I! - helyeselt Jegenye.
Néhány vérfarkas angolosan távozott. Azaz félig véresen.
- Kérlek, nehéz időket élünk, de felépítjük a hatalmi rendszert. Minden ki van dolgozva, régóta szervezkedünk a katakombák mélyén, a sötétségben. Először jó arcunkat kell mutatnunk. The real conservatism will do, do you understand?
- He? Aztán?
- Aztán előjön a Sötétség Seregének vezénylő tábornoka és az Apokalipszis négy Lovasa, a Halál, a Viszály, a Pestis és a Hódítás. És lészen sírás és a fogaknak csikorgatása! Muhahahahahaha!
Kérsz még egy felest?

66

Idegesen simogatta a Kia Rio kormányát.- Nem értem, hogy miért kell mindent erőszakkal megoldani? Miért csukják be a szemüket, és nem veszik észre az eredményeket? Hogy épül-szépül az ország? Vámpírok és vérfarkasok? Hát ide jutottunk? Itt kell lemenni a Megyeri híd felé...
A modern értelemben vett baloldali türelmetlenül csapta balra az indexkapcsolót. Nagy ívben balra fordult és nekicsattant a Rebisz egyik Fiat Ducatojának.
- A picsába... - dünnyögte, amikor a - kissé göröngyösre tört - hátsó ajtók kinyíltak a kék Ducaton és birodalmi rohamosztagosok szálltak ki rajta, körbevéve a Kia Riot.
- Nem lácc, geci?
Sajnos, nem tudott választ adni, miután felső testnél fogva kitépték a vezető oldali abalakon és felpeckelték a száját tomfával. Lógott, harminc centire a föld fölött, a nyakánál fogva tartotta egy rohamosztagos. Kettőt pislantott, mintegy bocsánatkérésként és ki nem csavart karjával jelezte, hogy holttér volt, nem látta.
- Hagyjátok az urat! - mondta a Szabad, Demokrata a kisbusz vezetőfülkéjéből leereszkedve. Idegesen megigazgatta a ízléses barackszinű ingjének a mandzsettáját, majd finom fejrázás mellett konstatálta, hogy a fenekébe vágott a bugyija. Hátranyúlva kicsippentette, leporolta a kacsójáról a koszos mikrobuszról ráragadt port és a Kiahoz lépdelt.
- Elég legyen, fiúk! - mondta emelt hangon és elégedetlenségének hangot adva finoman összecsapta a tenyereit - Megint túlreagáljátok a dolgot. Hát nem vagyunk mi állatok?
A mikrobusz vezetőfülkéje felől neszezés hallatszott, valaki felhörrent és láncok csörögtek. Valaki tépte a láncait. A Szabad, Demokrata feljebb emelte a hangját.
- Tito! A helyeden maradsz! Még nem értünk oda!A modern baloldali esdeklően pislogott és arra gondolt, hogy a friss, lézeres fogtömését, amire három hónapig gyűjtötte a pénzt a rezsi, meg a lakás- és a Kia devizahitelének törlesztőrészletének kifizetése mellett, kiverte a tomfa. De azért bízott.

65

Az igazi konzervatív unatkozva üldögélt szobájának abban a sarkában, ahová a tavaszi nap gyenge sugarai nem értek el. Lehúzhatta volna a rolót is persze, de akkor az a kevéske izgalom is elmarad, figyelni a sugarak játékát a bútorokon, a falon, hallgatni az utcáról beszűrődő zajokat.
Már az ötödik bögre teáját kavargatta mélán, pedig tulajdonképpen nem is szerette, mégis hozzátartozott a délutáni fílinghez, akárcsak a keksz, amit rágcsált hozzá. A Tescoban vásárolta, győri édes, így, hó végén ez is megteszi, ha kiveszi a zacskóból, úgyse látszik.

Az igazi konzervatív ma jobb oldalra fésülte a haját, és derékban srájfolt, halványzöld inget viselt. Sokáig gondolkodott reggel a szürke, aprómintás flanellen is, de elvetette. Meleg időt jósoltak, és minő véletlen, igazuk is lett, holott, le merte volna fogadni, hogy gőzük sincs Burke-ról.
- Eszel majd krumplistésztát? – hallatszott egy kiáltás kintről, és az igazi konzervatív idegesen összerezzent. Gránátos kocka, a rohadt életbe! Nem igaz, hogy nem lehet ezt megtanulni! Nekem is sikerült!
- NEM! – üvöltött vissza, mert alapvető kérdésekben sosem nyitott vitát. A társalgás valamelyest kizökkentette eddigi tunyaságából, és a telefonhoz vánszorgott. Beszélnie kellett Prinkmayerrel az esti gyűlésről.
Prinkmayert még a gimnáziumból ismerte, bár akkoriban nem voltak igazán jó barátságban. Meg is szakadt a kapcsolat közöttük az iskola elvégzése után, a tizedik érettségi találkozón találkoztak újra, ahol pár sör mellett (akkor még ivott sört, csak később tért át a nemesebb borra, - nehéz döntés volt a gyomorsav-túltengése miatt -) kiderült, hogy mennyi a közös bennük.
Példának okáért Prinkmayer is vámpír volt, akárcsak az igazi konzervatív.
This was the beginning of a beautiful friendship.

------------------

A taggyűlésen már javában állt a bál, mire Prinkmayerrel megérkeztek. Egy barna vérfarkas az asztalon állva ordibált két idegesen gesztikuláló vámpírral. A szokásos ellentétek éleződtek ki pár hónapja megint a vérfarkasok és a vámpírok között, utóbbiak egyszerűen lenézték a büdös, szőrös, nyáladzó állatokat, akik viszont nyámnyila beszarinak tartottak minden vámpírt, mert csak az éjszaka leple alatt voltak képesek akciózni.
Az üvöltözés kicsit bántotta az igazi konzervatív fülét. Szemeivel egy csendes sarkot keresett, meg is látta Jegenyét, az alanyi költőt és vérfarkast egymagában a budi melletti kisasztalnál. Gyorsan odacsattogtak Prinkmayerrel, és leültek mellé.
- What’s the Story, Morning Glory? – kérdezte az igazi konzervatív, mert egyáltalán nem volt zenei ízlése.
- Ki tanyája ez a nyárfás? Hideg szél fúj, édesanyám! – Összenéztek. Jegenye fogékonysága a bukolikára egyre idegesítőbb, a vigyorgása pedig egyszerűen debil. Hiába az iskolázottság, pár feles után mégiscsak kiütközik belőle az állat. Mintha csak igazolni akarná őket, Jegenye böffentett egyet, és a hónalját kezdte vakarászni. – Fogadjunk, hogy bolhái is vannak – gondolta éppen az igazi konzervatív, mikor hangos sivalkodással elsüvített a fejük mellett egy gremlin, és fejjel beleállt a falba.
- Picsába! – kiáltott fel Prinkmayer.
- Mongyő! – méltatlankodott elegánsan az igazi konzervatív
- Húzzatok már ki a falból a rohadt életbe! – nyervákolt a gremlin – a Vezértől hoztam üzenetet! Holnaptól megkezdődik a Három Csapás hadművelet!
A zaj hirtelen elcsitult.
Az asztalon álló vérfarkas kidülledt szemekkel, tátva maradt szájjal bámult a falból kilógó, kalimpáló lábakra. A vámpírokban meghűlt a vér. A csendben csak Jegenye ütemes csuklása hallatszott. Hosszú percek teltek el ebben a némaságban.
A gremlin lába lassan felvette a csuklás ritmusát.

64

- Te leszel a mi stratégánk, Jenő – búgta a rekedtes, női alt a telefonba.
Stoczek elmélázott. Utoljára 1976-ban, az edericsi vezetőképző táborban beszélt vele így az asszony (akkor még fiatal leány), ó, azok az edericsi éjszakák! Az a tüzes tekintet, azok a bájos toppantások, mikor egy diák rossz válaszokat adott a Ki tud többet a Szovjetunióról vetélkedő döntőjében! Évtizedek teltek el az óta, de még mindig megbizsergette ez a hang, bár mostanában inkább csak a gyomorszája környékén.

Stoczek Jenő, a stratéga. Ez tetszett neki.
Szükségetek van a Jenőre, mi? Hiányzik a Jenő, mi? Na jó, lássunk munkához!
És Stoczek Jenő munkához látott.

>>>>>>>

- Azt a pillanatot kell megragadni, mikor megint felajánlja a lemondását.
- Mér, megint felajánlja?
Ez a Béla mindig is egy seggfej volt.
- Igen, megint. Akkor kell lépni.
- És ha nem sikerül? Nagyon fog haragudni akkor.
- Sikerülni fog, Béla. Ismersz. Az jobb lenne, ha én haragudnék?

>>>>>>>


- Na de ki lesz helyette? Az sem mindegy, Jenő!
- Mindegy, Imre.
- Nem mindegy! Péter? Talán vállalnám én is. A feleségem örülne.
- Pár hónapról van szó. Úgyis vállalnád?
- Igazad van, legyen Péter. És a kormány? Azt ki fogja vezetni?
- Áh, az nem probléma.

>>>>>>>


- Basszátok meg! Nem igaz, hogy nem vagytok képesek találni valakit!
- Senki sem vállalja, Jenő.
- A rohadt életbe! Bokrosnak szóltatok?
- Szóltunk, de besértődött, hogy nem őt kerestük elsőként.
- Most mi a faszt csináljak?
- Hát...
- Mi hát? Ne hergelj!
- Ott van Furulya.
- Mi? Mi? Az a kis takony?
- A nők szeretik.
- Nők...

>>>>>>>

- Szerbusz, Imre.
- Mizu, Jenő?
- Csak Furulya vállalta.
- A pártelnökséget? Normálisak vagytok?
- Dehogy, a miniszterelnökséget.
- Bazmeg, ne ijesztegess. OK, legyen ő.
- A pártot Ildi fogja vezetni. Jól teljesített a vámnpírokkal, és egyébként is csak pár hónapról van szó.
- Micsoda? Jézusom.
- Pár hónap, Imre. Átmeneti időszak, ki kell bírni.
- Bazmeg.
- Ősszel újrakezdjük. Őszig kibírjuk.
- Péternek mondtad?
- Persze. Részéről rendben.
- Legyen akkor.

Ostoba - gondolta Stoczek. - Nem számolsz a másik nővel.
Újra elmélázott azon a régi, edericsi éjszakán.

63

Stoczek Jenő régivágású ember. Az a fajta öreg szoci, akit oly sokan kedvelnek még ma is*
Barátságos, közvetlen, hátbaveregetős, mindenkit a keresztnevén szólít, tegeződik a hentessel és a zöldségessel is a sarkon, ha nagy ritkán beugrik egy kis banánért. Barna, gyűrött VOR öltönye már régen nem ér össze a derekán, az ing is annyira szorítja kissé puffadt, vörös nyakát, hogy a felső gombokat mindig nyitva hagyja, egészen sajátságos esést adva ezzel széles, csíkos nyakkendőjének.

Nem mondhatni, hogy Stoczek Jenő különösebben tehetséges vagy éleselméjű lenne, ám megbízhatóságához sohasem fért kétség. Igazából szervezésben erős, kiterjedt ismeretségi körének és rokonságának köszönhetően. Senki nem tud nála jobb gulyáspartikat, vÁlasztási naggyűléseket, majálisokat szervezni, harminc éve nem mulasztja el, hogy a rokon házipálinkájából és az aktuális disznótorosból kóstolót küldjön a megfelelő helyekre, minden városban ismeri a legjobb autószerelőt, egyik testvére a vendéglátóiparban, a másik az építőiparban tölt be komoly funkciót, orvoscsaládba nősült, az egyik unokatestvére pedig szívesen lát minden fontos embert a vadásztársaság vendégházában, ha egy nyugalmas hétvégét akar eltölteni a titkárnőjével.
Nem csoda tehát, ha Stoczek Jenő karrierje, ha nem is fénysebességgel, de annál biztosabban ívelt felfelé egészen a megyei pártelnöki funkcióig.

Stoczek Jenő nem szerette sose az Urat.
Pontosabban az elején nem szerette, ma már kifejezetten utálja.
Már korábban is ismerte, persze, kit ne ismert volna Stoczek Jenő? Sokat nem foglalkozott vele, túlmozgásos buzgómócsing, az a menedzser-kalkulátor fajta, ezek sosem érdekelték, azért a házipálinkából persze kaptak, ha pozícióba kerültek.
Amikor miniszterelnök lett az Úr, talán még örült is. Majd ez megfingatja azt a büdöset. Végül is ma már más időket élünk, szükség van ilyenekre is a pártban.
Annak a híres beszédnek nem örült. Mit kell itt a sajátjainkat rugdosni? Mit képzel ez magáról? De hamar elterelődött a figyelme erről, jöttek fel a büdösek,össze kellett fogni, nem szabadott széthúzással gyengíteni a pártot. Amikor októberben végigverték a tüntetőket FENN (:) in memoriam Prosztó) Pesten, na, akkor majdnem megkedvelte. De ez rögtön elmúlt, mikor a zöldséges és a hentes a vizitdíjról kérdezte. – Jenő úr, tényleg fizetni kell majd a nyugdíjas édesanyámnak a gyógyszerek feliratásáért? – Most mi a szart modnjon erre? Egy darabig próbálkozott a megadott érvekkel, de még a gyerekei is kinevették. Inkább Margitkát, a titkárnőjét küldte le onnantól, ha megkívánt egy kis banánt.
Igen, ekkortól kezdte egyre jobban utálni az Urat. Az a sok hülye balfék, akivel körülvette magát. A buzi SZDSZ-esek, hogy mennyire utálja őket! Az az idétlen kapkodás állandóan, minden mindig rosszul sült el, az egyik nap ezt kellett követni, másnap megint valami más faszság volt a nyerő. És soha, semmi eredmény, amire legalább hivatkozni lehetett volna, legalább a sógor előtt! Áh. Soha sem képzelt túl sokat magáról, de néha úgy érezte, ennél még ő is jobban csinálná.
Szerencsére, mint kiderült, nem volt egyedül ezekkel a kétségekkel. Előbb csak puhatolózva, azután konkrét ajánlattal is megtalálták a régi elvtársak.
És Stoczek Jenő figyelmesen meghallgatta őket.

*célzás Tölgy Ilona szerző és kommentelő pajtásra

És most valami egészen más!

62 - A kapszula

A vézna kis emberke összetörve állt a folyópart elhagyatott lépcsőjén. Mellette falfehérré vált, babaarcú,
szemüveges nő bámulta meredten a vizet.
- Szóval te is megkaptad?
- Meg. Délben adták át... a ffaszba... kapszula... bazmeg... kapszula....
- Neked mennyit mondtak? Kérdezte, szinte gépies hangon a nő.
- Huszonnégy órát. Mindenki annyit kap. Plussz, amíg kiszenvedsz a ciántól... basszameg... De hát könyörgöm, ééén? Nekem? Nekeeem!? Ezek... ezek megőrültek!
- Miért, és nekem? Nézett a babaarcú lemondóan a kisfiúvá fogyott remegő emberre, tekintete a hullámokba merült.
Sötét felhő takarta el a holdat, a távolból elhaló sikolyokat kapott fel a szél. A nő hirtelen felnézett:
- Próbáljunk meg átjutni valahogy, még mindig jobb mint a kapszula!
- Oda? Te megőrültél? Azzal kezdődik, hogy egy perc alatt széttépnek. Remegett a szája ahogy ezt kimondta. A keze ökölbe szorult.
- De igen, tudok egy helyet, ahol farkaskutyák állnak. Nem is igazi vérfarkasok csak meg vannak csinálva, érted?
Ott simán átmegyünk, az egyiket ismerem, a nagynénémnek volt még régen a... na jó, ez mindegy, induljunk, kérlek.
- Nee, én komolyan mondom, én inkább lenyelem, és kész, vége. Engem nem érdekel... a hangja elcsuklott.
- Ne viccelj, dobd már el, gyere menjünk.
Megfogta a fiú kezét, és lassan elindultak a sötét víz felé. Már az első lépésre térdig merültek, aztán derékig... nem szóltak egymáshoz akkor sem amikor dideregve nyakig merültek a szennyes, jéghideg vízben. Úszni kezdtek.

天

61

A kísértet elveszetten álldogált a Nyugati téri aluljáró közepén. A reggeli csúcsforgalomban ügyet se vetett rá senki, egy hangos tinédzser társaság például egyenesen átgyalogolt rajta. A kísértet reflexből rájuk vicsorított, minden látható eredmény nélkül.

A kísértet előző éjjel érkezett Csehországból és rettentően frusztrált volt. A kísértetbiznisz már ott sem ment jól – biztos a válság – de Budapesten aztán végképp semmi eredményt sem volt képes elérni. Amikor lelibegett a vonatról, a vasutas azt morogta, hogy a kísértetek kész felüdülést jelentenek a vérfarkasok után. A vérfarkasok egy másik üzletág volt és a kísértet nem is tudta, hogy Budapesten ilyen erős pozíciókat építettek ki. Nem nagyon zavarta ez azonban, európai körúton volt, semmi dolga nem volt a vérfarkasokkal. Most már azonban kezdte érezni, hogy a vérfarkasoknak nagyon is köze van az érdektelenséghez, ami a felbukkanását fogadta.

„Egy kísértet” - jegyezte meg Dr. K. agyának egy eldugott zuga, amikor a paranormális jelenség látótávolságba ért. Dr. K. elhessentette a megjegyzést és kiadta a feladatot egy másik eldugott zugnak, hogy döntse el: átgyalogoljon-e az ektoplazmán vagy kerülje meg. Az eldugott zug lelkesen jelentette, hogy a kísérteteken nyugodtan át lehet gyalogolni és Dr. K. teljes lendülettel erre készült, amikor villámcsapásként beléhasított a felismerés.

Azért az mégse normális, hogy fényes nappal kísértet áll a Nyugati téri aluljáró közepén.

Dr. K.-nak az utolsó pillanatban sikerült lefékeznie a kísértet előtt. A kísértet rábámult és ő is a kísértetre. Egy másodpercre megdermedtek. Nem tudták mit csináljanak. Aztán a kísértet elkezdett vicsorítani. Nem reflexből. Tudta: most közönségre akadt. Apait-anyait beleadott. A szája természetellenes méretűre nyílt és felbukkantak a hatalmas, tőrszerű fogak …

Dr. K. azonnal ráérzett, mit kíván tőle a szerep. Rámeredt a fogakra és sikoltozni kezdett. Sikoltozott vagy egy fél percig, aztán sarkon fordult és eszét vesztve rohanni kezdett. Rohant mindaddig, amíg a kísértet látókörében volt.

A kísértet szomorkásan elmosolyodott. Talált egy lelki társat, ez egyszerre volt vidám és elkeserítő. Egyvalaki akadt ebben az egész eldugott városban, aki értékelte a produkcióját. A sikoltozó Dr. K. okozta dermedés az aluljáró forgalmában már el is múlt és most éppen egy idősebb nő csörtetett át rajta céltudatosan, nagy, gurulós cekkerrel. A kísértet tudta: ideje indulni. Vár a vonat, irány Szerbia. Ahhoz a helyhez sem fűzött nagy reményeket.

"Hát te mit keresel itt, Sándor?Vazze!"
A kísértet meglepetten fordult hátra. Vazze! Egy óriásnő állt előtte, zilált frizuráját lágyan fújdogálta a langyos alkonyi szél. Az arca vörös volt, szemei szikráztak a haragtól. És akkor a kísértet hirtelen úgy érezte, valami titokzatos erő felemeli, többször vadul megrázza és megforgatja, azután már nem érzett semmi mást, csak azt, hogy nyílegyenesen átrepül a pályaudvaron, a városon, más városokon, mezőket, folyókat látott, utána elsötétedett minden.
"Ez lehetett a belgrádi gyors, Vazze!"- gondolta, mielőtt fejjel belefúródott valami keménybe. Akkor elájult.
:)

60

- Kedves nézőink, globális híreinket hallották...

A képernyő picit mintha elhalványodott volna,
legalábbis remegni kezdett a kép, majd a szürkeruhás
ember váratlanul eltünt. A szobában lassan, de biztosan
egyre hűvösebb lett. Magukra húzták a takarót. A készülék
még pislákolt egy kicsit, valami zenét játszottak, aztán
reklámokat.Tíz perc, és teljesen kihültek a lakások,
minden ablak elsötétült, süket csend borult az egész telepre.

Fenn a gépházban még egyet tekert a kapcsolón, majd elindult
lefelé. 14 fok... morgott magában, az elég lesz,
csak tudjuk tartani...

天

59

- Új kor születik, kedves barátaim!

A Náci Vérfarkasok és Vámpírok Demokratikus Szövetségének elnöke egy kihalt, hamuval és kövekkel borított pusztaságon állt. A süvítő szél belekapott lebernyegébe, megpróbálta a rémalakot feldönteni. Az elnök azonban mit sem törődött a széllel. A tekintetéből hipnotikus erő áradt, a hangja felszárnyalt. Amikor a víziójáról beszélt, nem lehetett kizökkenteni holmi széllel.

- Évszázadok óta nézzük megadóan, ahogy a fajtánk háttérbe szorul. Kétszáz éve még mindenki kussolhatott, ha egy balféket bevonszoltatok a várkastélyba. Száz éve még nem számított, ha a sötét utcán időnként eltűnt egy-két nyomorult. Ma pedig? Örülhetünk, ha büntetlenül elosonhatunk az árnyékban.

Felkelt valami holdszerű, a fénye azonban a rettenetkéknek olyan árnyalata volt, amit az igazi Hold sose lett volna képes produkálni. Ebben a fényben az elnök arcszíne leginkább egy vízihulláéra hasonlított.

- Most azonban olyan lehetőség adódott, ami évezredenként egyszer adódik. Nem untatlak titeket részletekkel, bolygóegyüttállások vannak és mágikus erők áradása. Rövid leszek: visszafordíthatjuk az Idő Kerekét. Visszahozhatunk egy rég elmúlt kort. Az embereknek rosszabb lesz, de nekünk annál jobb! Újra eljön a Rémek Ideje!

Dr. K. mint a rugó pattant fel az ágyában. A visszatérő rémálmoktól kiverte az izzadtság. Az ablakon a valódi Hold fénye áradt be, az álomholdhoz képest nem kevésbé nyugtalanítóan. Beszélni kellene erről valakinek – morogta dr. K., de tudta, hogy senki se értené meg, talán még az Őrzők se.

Tévedett.

A város milliónyi hétköznapi álmodója között volt néhány ezer kiválasztott, akik ugyanúgy látták a Vérfarkasok elnökét a kísérteties pusztaságon, mint dr. K.

Adás volt az álomtévén.

Prinkmayer elmosolyodott álmában, amikor a másik oldalára fordult. Ő is látta az adást. Már nem kell sokat várni.

58

Prinkmayerné Lelkes Piroska két napja állandóan bőgött.
Bőgött reggel, az első kávé után, mert eszébe jutott, hogy az a hülye Sándor öt cukorral itta. Bőgött délben, miközben a pörköltet kavargatta: az volt a Sándor kedvence, nokedlivel.. És bőgött este, mikor a híradóban bemondták, hogy a Náci Vérfarkasok 2 nap alatt 2421 kérdést intéztek a miniszterekhez: vajon mit szólna ehhez a Sándor? Tegnap még délután is bőgött, mert ablakpucolás közben leesett a sámliról, tavaly Ő esett le ugyanígy, mikor évődve kirúgta alóla a létrát...
- Hát elhagytál, te szarházi! – üvöltött bele az elviselhetetlen csendbe sokadszor.
Fájt az élet.
Eleinte el sem akarta hinni, hogy ez megtörténhet: a férje elhagyja őt egy másikért, egy rosszabbért, egy riherongy cafkáért?! Kitartóan, bizakodva kereste, aggódva, hogy netán baja esett megint. Aggódásában meg kellett vernie néhány embert, de szívesen tette.
Aztán tegnap…az a csomag a küszöb előtt a tavaly karácsonyra ajándékozott csíkos zoknival és egy kockás lapra firkantott pár soros üzenettel: „Az Arankát szeretem mosmár, mindent visszaadok, ne is keress, Sándor”
Mintha tőrt döftek volna a szívébe! Hát ennyi volt? Mindennek vége?
Könnyes szemei a sublót tetején álló fotóra meredtek:- Milyen boldogok is voltunk! Ó, jaj, nem akarok élni!
Vadul keresni kezdett valamit, hogy a fényképhez vághassa, a rátörő fájdalmat egyszerűen nem tudta tovább elviselni, törni-zúzni akart! Akkor hirtelen meglátta a szórólapot a konyhaasztalon.- Jé, hát ez a kis Béla gyerek a 3/b-ből, hogy ezek mennyire utálták egymást a Sándorral….
És már tudta is, hogyan áll majd bosszút a férjén és azon a büdös rüfkén egyszerre.

57 A szívcsakra ( Prosztónak szeretettel)

A Machinátor egy egészen egyszerű forgószékben ült, kicsi, vézna testét szinte belezsugorította a gödrösre ült alkalmatosságba. A fején egy nem kínai headsettel telefonált.

-Akkor megegyeztünk Viktoriux? Előtérbe kerültök, de kell cserébe a nyomorúságos kis országotok még nyomorúságosabb nagyvárosának egyeteme. Most!!! Nem hiszem, hogy még ezt sem tudod elintézni. Pancser! Végeztem.

A Machinátor dühöngött. Az idióták. Meg kell szerezniük a város egyeteme alatti szívcsakrát, mert a nélkül nem tudják kiterjeszteni a Világra az uralmukat. Már látta is a gigantikus lakópark alatti titkos bázis tervét, amivel a szívcsakrát meg tudják csapolni. Ez után semmi és senki nem állhat majd útjukba, övéke lehet holnapra a Világ. Putyin is elmehet a földgázával Szibériába halat sütni, ha meglesz a hetedik szívcsakra is végre.

Palcifalné Gaál Ildikó félve lépett be a Náci Vérfarkasok és Vámpírok elnöke nyugdíjasvértől csöpögő tróntermébe. Jogos volt rettegése, az Elnök nagyon dühös volt.

-Ildikó, képtelen eredményt elérni, az Egyetemet azóta már buldózereknek kéne taposni.

-Mindent megpróbáltunk, de az intézmény volt diákja, egy mértékadó blogger minden próbálkozásunkat az Egyetem bezárására szétblogolt.

- A fene egye meg, pedig ott lenne aztán nagy bölcsészholocaust, nem értem mi baja.

-Most leválasztottunk egy kertvárosi részt, ebbe belebukhat a polgármester, és ha mi emberünk nyer, akkor miénk a terület is.

-Túl sok a ha. Pancser. Leléphet

Ideje már elküldeni ezt a nőt a Birodalom Parlamentjébe, nem tud semmit elintézni. A köcsög hippik miatt van csak itt. De gyűlölöm a hippiket, ki kéne mindet véreztetni. Kénytelen leszek tárgyalni a megmondóblogerrel, pedig nagyon gyűlölöm. Mindent nekem kell elintéznem. Pancserok- sziszegte Victoriux és beletemetkezett egy kondérnyi friss tőgypörköltbe nyugdíjaspacallal.

.