59

- Új kor születik, kedves barátaim!

A Náci Vérfarkasok és Vámpírok Demokratikus Szövetségének elnöke egy kihalt, hamuval és kövekkel borított pusztaságon állt. A süvítő szél belekapott lebernyegébe, megpróbálta a rémalakot feldönteni. Az elnök azonban mit sem törődött a széllel. A tekintetéből hipnotikus erő áradt, a hangja felszárnyalt. Amikor a víziójáról beszélt, nem lehetett kizökkenteni holmi széllel.

- Évszázadok óta nézzük megadóan, ahogy a fajtánk háttérbe szorul. Kétszáz éve még mindenki kussolhatott, ha egy balféket bevonszoltatok a várkastélyba. Száz éve még nem számított, ha a sötét utcán időnként eltűnt egy-két nyomorult. Ma pedig? Örülhetünk, ha büntetlenül elosonhatunk az árnyékban.

Felkelt valami holdszerű, a fénye azonban a rettenetkéknek olyan árnyalata volt, amit az igazi Hold sose lett volna képes produkálni. Ebben a fényben az elnök arcszíne leginkább egy vízihulláéra hasonlított.

- Most azonban olyan lehetőség adódott, ami évezredenként egyszer adódik. Nem untatlak titeket részletekkel, bolygóegyüttállások vannak és mágikus erők áradása. Rövid leszek: visszafordíthatjuk az Idő Kerekét. Visszahozhatunk egy rég elmúlt kort. Az embereknek rosszabb lesz, de nekünk annál jobb! Újra eljön a Rémek Ideje!

Dr. K. mint a rugó pattant fel az ágyában. A visszatérő rémálmoktól kiverte az izzadtság. Az ablakon a valódi Hold fénye áradt be, az álomholdhoz képest nem kevésbé nyugtalanítóan. Beszélni kellene erről valakinek – morogta dr. K., de tudta, hogy senki se értené meg, talán még az Őrzők se.

Tévedett.

A város milliónyi hétköznapi álmodója között volt néhány ezer kiválasztott, akik ugyanúgy látták a Vérfarkasok elnökét a kísérteties pusztaságon, mint dr. K.

Adás volt az álomtévén.

Prinkmayer elmosolyodott álmában, amikor a másik oldalára fordult. Ő is látta az adást. Már nem kell sokat várni.

58

Prinkmayerné Lelkes Piroska két napja állandóan bőgött.
Bőgött reggel, az első kávé után, mert eszébe jutott, hogy az a hülye Sándor öt cukorral itta. Bőgött délben, miközben a pörköltet kavargatta: az volt a Sándor kedvence, nokedlivel.. És bőgött este, mikor a híradóban bemondták, hogy a Náci Vérfarkasok 2 nap alatt 2421 kérdést intéztek a miniszterekhez: vajon mit szólna ehhez a Sándor? Tegnap még délután is bőgött, mert ablakpucolás közben leesett a sámliról, tavaly Ő esett le ugyanígy, mikor évődve kirúgta alóla a létrát...
- Hát elhagytál, te szarházi! – üvöltött bele az elviselhetetlen csendbe sokadszor.
Fájt az élet.
Eleinte el sem akarta hinni, hogy ez megtörténhet: a férje elhagyja őt egy másikért, egy rosszabbért, egy riherongy cafkáért?! Kitartóan, bizakodva kereste, aggódva, hogy netán baja esett megint. Aggódásában meg kellett vernie néhány embert, de szívesen tette.
Aztán tegnap…az a csomag a küszöb előtt a tavaly karácsonyra ajándékozott csíkos zoknival és egy kockás lapra firkantott pár soros üzenettel: „Az Arankát szeretem mosmár, mindent visszaadok, ne is keress, Sándor”
Mintha tőrt döftek volna a szívébe! Hát ennyi volt? Mindennek vége?
Könnyes szemei a sublót tetején álló fotóra meredtek:- Milyen boldogok is voltunk! Ó, jaj, nem akarok élni!
Vadul keresni kezdett valamit, hogy a fényképhez vághassa, a rátörő fájdalmat egyszerűen nem tudta tovább elviselni, törni-zúzni akart! Akkor hirtelen meglátta a szórólapot a konyhaasztalon.- Jé, hát ez a kis Béla gyerek a 3/b-ből, hogy ezek mennyire utálták egymást a Sándorral….
És már tudta is, hogyan áll majd bosszút a férjén és azon a büdös rüfkén egyszerre.

57 A szívcsakra ( Prosztónak szeretettel)

A Machinátor egy egészen egyszerű forgószékben ült, kicsi, vézna testét szinte belezsugorította a gödrösre ült alkalmatosságba. A fején egy nem kínai headsettel telefonált.

-Akkor megegyeztünk Viktoriux? Előtérbe kerültök, de kell cserébe a nyomorúságos kis országotok még nyomorúságosabb nagyvárosának egyeteme. Most!!! Nem hiszem, hogy még ezt sem tudod elintézni. Pancser! Végeztem.

A Machinátor dühöngött. Az idióták. Meg kell szerezniük a város egyeteme alatti szívcsakrát, mert a nélkül nem tudják kiterjeszteni a Világra az uralmukat. Már látta is a gigantikus lakópark alatti titkos bázis tervét, amivel a szívcsakrát meg tudják csapolni. Ez után semmi és senki nem állhat majd útjukba, övéke lehet holnapra a Világ. Putyin is elmehet a földgázával Szibériába halat sütni, ha meglesz a hetedik szívcsakra is végre.

Palcifalné Gaál Ildikó félve lépett be a Náci Vérfarkasok és Vámpírok elnöke nyugdíjasvértől csöpögő tróntermébe. Jogos volt rettegése, az Elnök nagyon dühös volt.

-Ildikó, képtelen eredményt elérni, az Egyetemet azóta már buldózereknek kéne taposni.

-Mindent megpróbáltunk, de az intézmény volt diákja, egy mértékadó blogger minden próbálkozásunkat az Egyetem bezárására szétblogolt.

- A fene egye meg, pedig ott lenne aztán nagy bölcsészholocaust, nem értem mi baja.

-Most leválasztottunk egy kertvárosi részt, ebbe belebukhat a polgármester, és ha mi emberünk nyer, akkor miénk a terület is.

-Túl sok a ha. Pancser. Leléphet

Ideje már elküldeni ezt a nőt a Birodalom Parlamentjébe, nem tud semmit elintézni. A köcsög hippik miatt van csak itt. De gyűlölöm a hippiket, ki kéne mindet véreztetni. Kénytelen leszek tárgyalni a megmondóblogerrel, pedig nagyon gyűlölöm. Mindent nekem kell elintéznem. Pancserok- sziszegte Victoriux és beletemetkezett egy kondérnyi friss tőgypörköltbe nyugdíjaspacallal.

.

56

A Machinátor egy egészen egyszerű forgószékben ült, kicsi, vézna testét szinte belezsugorította a gödrösre ült alkalmatosságba. A monitorok fölé görnyedt, a vékony, csontos arcot, a hosszúkás, hegyes orrot kékesre festette a képernyők fénye. Görbék, diagramok, számsorok futottak a monitorokon és tükröződtek a Machinátor fekete keretes szemüvegén: bid-ask.. bid-ask... bid-ask...

A háta mögött a szoba félhomályba borult.

A Machinátor pergamen-vékony, sárgás arcbőrét masszírozta, majd hosszú csontos ujjaival aggodalmasan kopogtatta a halántékát: "Nem jó" - motyogta.

Beütött egy tranzakciós kódot a billentyűzeten, az egyik monitoron egy hozamgörbe ugrott fel. Türelmetlenül kocogtatta a monitor lapját, majd feljegyzett néhány adatot egy kis füzetbe egy másik monitorról, amelyen részványárfolyamok váltakoztak. Hirtelen megpördült a forgószékkel.

- Tőkét kell kivonni. Nincs likviditás a piacon. Kétszányolcvan milliárdot buktunk a portfolión az elmúlt hetekben. A Tanács stop-loss ordert helyezett ki. A szervezeteink nem bírják a veszteségleírásokat. Pénzt kell visszapumpálni a rendszerbe.

Az Úr alakja kibontakozott a sötétből. Magas, szikár termete meggörnyedt, zavart iskolás gyerekként topogott a Machinátor szúrós pillantásainak kereszttüzében.

- Mi... mi... mindent megteszünk. Visszavágjuk kiadásokat, ahogy lehet. Szükségünk van a pénzre, finanszírozni kell az államot! Nem akarhatunk éhséglázadást!
- A Tanács nincs megelégedve. Tárgyaltak a Náci Vérfarkasok és Vámpírok elnökével.
- De... de... azt nem tehetik meg! Rászabadítják a sötétséget az országra! A progresszió...
- Hagyjuk a szentimentalizmust, a rohadt életbe! Ha te nem hajtod végre, végrehajtja más! Ország! Milyen ország? Van annak a rohadt országnak rendes referencia száma! Ezerszer kértem már, hogy arra hivatkozzunk! Miért kéne nekem fejben tartani, hogy éppen melyik tetves befektetésről beszélünk?
- Visszafizetünk mindent! Én szavatolom!
- Fiacskám, abban biztos lehetsz, hogy visszafizettek mindent. Ha nem így, akkor úgy.
- A Vérfarkasok csendben vannak. Hetek óta semmi. Se egy progrom, se egy mészárlás.Biztos vagyok benne, hogy kivárnak. Ha a hátam mögött tárgyal velük a Tanács, tudnom kell róla. Nem szavatolhatok semmit, ha kiveszik az irányítást a kezemből!
- A Tanács sosem szavatol semmit.

Az irányító pulton kigyulladt egy vörös jelzőlámpa, figyelmeztető hangjelzés hangzott fel.

- Lebukott egy ügynökünk Nigériában. Kár. Jó ügynök volt. Most menj, kérlek. És ne feledd, a Tanács érdekeit képviseled a megbízatás visszavonásáig.

Az Úr sarkon fordult és imbolygó léptekkel elhagyta a félhomályos szobát. Egy ajtó becsapódott.
A Machinátor egy mobiltelefont emelt fel az irányítópult széléről és hosszú ujjaival megnyomott néhány gombot.

- Igen. Én vagyok. A Tanács úgy látja jónak, hogy a Vérfarkasok előtérbe kerüljenek. Úgymond, kilépjenek a homályból, hogy stílusos legyek. Hogyhogy mikor? Majd, ha szólunk. Fiacskám, ne hörögj nekem a telefonba, mert nem kapsz kutyasütit. Addig is tartsd pórázon az ebeidet. Azt a birkát, amit felzabáltok, már nem lehet nyírni. Érted? Persze, hogy nem. Kretén.