2009. május 25., hétfő

70


A nagyteremhez érve, egy intésre, fegyelmezett vigyázzba vágta magát a csoport. Vezetőjük,
egy különösen kövér és nagyfülű alak toppantott egyet a lábával, mire az egész társaság villámgyorsan megszabadult a Teletubbie-jelmezektől, és elüvöltötte magát:
Bekaphatod, Csegevara,
a mi vezérünk Thürmer Gyula!
a következő pillanatban ordenáré mohósággal zúdultak a békésen falatozgató hivatalnokokra, akik sikoltozva menekültek a rettenetes látványt nyújtó, sarlókalapácsos felsőrészt és vörös rövidnadrágot viselő törpe-kommandó elöl.
A sikolyok hangját rövidesen elnyomta a csámcsogás, röfögés és böfögés kakofóniája.

A Modern Baloldali csendesen sírdogált egy eldugott sarokban
A nagy kavarodásban- egy pástétomos szendvicset szeretett volna megvédeni, mert nagyon éhes volt - az egyik törpe leharapta a hüvelykujját.

----------

Sanda Wladislaw (a köteles) izgatottan rohant végig a hosszú folyosón, szinte berobbant a Vezér irodájába:
- Viktor! Viktor!
- Nagyon kérlek. László, szólíts az új nevemen. Add meg a tiszteletet. - a Náci Vérfarkasok és Vámpírok elnöke elégedett arccal nézegette a tükörben tábornoki egyenruháját.
- He? Figyuzz, történések vannak!
- Ne akard, hogy megbántódjak, László!
- Óbazmeg. Nem, nem akarom. Mi az új neved?
- A Sötétség Seregeinek Vezénylő Tábornoka! - húzta ki magát büszkén az elnök. A vállán békésen szunyókáló gremlin nagy huppanással a padlóra esett, és kétségbeesett kapaszkodással próbálta visszatornázni magát a narancsszínű pantallón a tábornoki vállrojt kellemes puhaságáig.
- Mi a f... OK. Sz'al, Sötétség Seregeinek Tábornoka, ezt figyeld: a 3T! Visszatértek!
- Vezénylő. Vezénylő Tábornoka, László. Nem is tudom...talán új frizurát kellene csináltatnom, mit gondolsz erről?
- Nem érted? Thürmer Terrorista Törpéi újra itt vannak! Tegnap felzabálták a teljes Középmagyarországi Regionális Államigazgatási Hivatalt!
- Ó. Az egészet? Azt mondod, az egészet felzabálták? - A Sötétség Seregeinek Vezénylő Tábornoka elgondolkodott. - Mindig tudtam, hogy ezek a bunkó vérfarkasok szart sem érnek, a vámpírokról most ne is beszéljünk. Hébe-hóba egy-két nyugdíjas, panelproli, évek óta állandóan kolbászokat kell töltögetnem, hogy eleget zabáljanak a disznók!
Hozz össze egy találkozót Thürmerrel. Holnap. Törpék, mi? Naugyehogyugye! - széles mosollyal fordult újra a tükör elé. - Nem bő ez a nadrág egy kicsit?

2009. május 24., vasárnap

69

A Szabad, Demokrata (igen, vessző van a két jelző között) kedélyesen átkarolta Modern Baloldali vállát. Folyosókon vezette át újdonsült ismerősét, a másik karjával lelkesen hadonászott, magyarázott. Hangosan beszélt, nem kellett félnie attól, hogy a kihalt épületben bárki hallhatja őket. Bár, ha hallotta volna is valaki, nem az ő hangjára fülelt volna, hiszen mögöttük, a folyosón, öt rohamosztagos vonszolt a nyakához erősített vezetőláncon egy hatalmas, brutális alakot. A gigantikus alak félmeztelen volt, Lonsdale melegítő alsót és edzőcipőt viselt, feje kopasz, erős állkapocs és durva, kiugró homlok karakterizálta az arcát. Az alak ellenállt, bár nyilvánvalóan fölösleges volt. Kiugró karizmaira néha rátekeredett a vezetőlánc, belevágott húsába, belekapaszkodott, testével hátradőlt, úgy lépdelt kényszeredetten; hörögve próbálta a felcsavarodott láncnál fogva elrántani vonszolóit, akik maguk is megtermett alakok voltak.
- Mélységesen egyetértek veled, barátom. Az erőszak, és annak veszélyei, amire fel kell hívnunk a figyelmet. Akár gátlástalan propagandával, ha kell. Nem akarunk félelemben élni, ugye, hogy nem? Van gyereked?
- Van egy lányom.
- Na ugye? Szeretnéd, ha kopasz, karszalagos állatok terrorizálnák az utcán? Olyanok, mint Tito?
- Nem, dehogy szeretném.
- Mi sem szeretnénk, drága. Hidd el. Most ez a legfontosabb. Ezt hangsúlyozni. Ez a mi felelősségünk.
A barackszínű inges Szabad, Demokrata (igen, vessző van a két szó között) aranygombos mandzsettás karjával szorosan megölelgette védencét és mosolygott, mint egy idvezült.
Modern Baloldali hősünket melegség tölötte el, most talán kulisszatitkok birtokába jut, most végre beleláthat a dolgokba, most olyanok között van, akik megértik. Egész jól kijött a koccanásos dologból. Persze, megint spórolhat a fogtechnikusra. Mögötte Tito bömbölésétől visszhangzott a folyosó.
A folyosó egy filmstúdióban végződött. Vakító szpotlámpák világították be a helyiséget; egy nagy, profi kamera célozta be a szoba közepét. Körülbelül fél tucat filmes szakember sürgölődött a felszerelések között, tették a dolgukat: dugaljakat csatlakoztattak, laptopokon dolgoztak, forgatókönyvek lapjai fölött diskuráltak, állítottak a szpotokon, háttér drapériákat igazgattak.
A rohamosztagosok a szoba középén megvilágított kör szélére vonszolták Titot, mintha csak egy fenevadot húznának az arénába. Ekkor valami kattant és a szoba menyezetéről egy rozsdamentes acél ketrec ereszkedett le, pont akkora, ami betöltötte a középen megvilágított teret. És tényleg, egy aréna! Modern, Baloldali hősünk hátán hideg futott végig, de oldalra nézve, a Szabad, Demokrata (igen, vessző van a két szó között) nyájas mosolya minden kétséget eloszlatott.
- Nézd csak, barátom!
A leereszkedő ketrec egyik sarkában a Teletubbies tagjai kucorodtak félelemben reszketve.
A rohamosztagosok kinyitották a ketrec ajtaját és belökdösték az üvöltő Titót. Csattant egy karabiner és az ember-hústorony nyakáról lehullott a lánc, háta mögött becsapódott a ketrec ajtaja. A kamera jobb oldalán kigyulladt a felvételt jelző piros LED. A láncaitól szabadult Tito vak dühhel telve, kissé előrehajolva, széttárt karokkal közelített a sikoltozó Teletubbies felé. A szpottal megvilágított gólem teste árnyékot vetett a sarokban kuporodó színes cseppségekre.
- Ezt talán nem kéne nézned, barátom. - a Szabad, Demokrata (igen, vessző van a két szó között) karjával hirtelen megfordította a Modern Baloldalit - Valahol kell lenni itt egy kis svédasztalnak. Jujj, kérsz egy kis nasit?
A háttérben, a kamera lencséje előtt, vékony hangú, velőtrázó halálsikolyok reppentek fel, csontok törtek, szakadt a hús, koponyák roppantak.

Hirtelen állt be a csend. Egy törött spotlámpa lassú pörgése hallatszott csupán, majd az is elhalkult. Hosszú percek teltek el így.
Akkor a Teletubbies-rohamcsapat megtörölgette magát, szabályos sorokba rendeződött, és a törött ketrec romjait maga mögött hagyva menetelni kezdett a nagyteremben elhelyezett büféasztalok felé.

68

A Náci Vérfarkasok és Vámpírok Elnöke elégedetten szemlélgette magát egy nyeles tükörben, amit a vállán kepeszkedő házi gremlinje tartott eléje. Tetszett neki, amit látott, igazgatta a fekete, halálfejes tányérsapkát, a körmével rendezgette a fürtjeit, néha vicsorított az összhatás kedvéért, majd türelmetlenül dobbantott magassarkú csizmájában. Vigyázzba húzta magát, majd pihenjt rendelt el magának. Mosolygott. Végre kezdett élni, kezdte jól érezni magát.
Megpaskolgatta a gremlin fejét.
- A Sötétség Seregeinek Vezénylő Tábornoka, mi, kicsim? Na, mit szól ehhez az én kis babucim?
Átvette a gremlintől a tükröt, a sötét cella mélyére hajította, ahol az csörömpölve összetört. Íróasztalához ült. A cellát a falakon elhelyezett gyertyák világították meg, körös-körül sok-sok gyertya fénye pislákolt.
A Náci Vérfarkasok és Vámpírok Elnöke, ai mostantól kezdve a Sötétség Seregeinek Vezénylő Tábornoka címet is büszkén viselte, egy nyugdíjas bőrbe kötött könyvet vett elő, a Necronomicon Hungarica-t.
-Hát lássuk, mit is fogunk tenni, ha hatalomra jutunk, és kétharmadunk lesz, babuci. Meg vagyon írva. Befagyasztjuk a nyugdíjasokat. Igen, ó igen. Elvesszük a tiszta ivóvizet is. El ám, de mennyire. Koalíciót kötünk a bakancsosokkal. Várjunk csak? Akarjuk mi ezt, babuci? Megosztani a koncot?
A gremlin sipítozva ugrált gazdája vállán fel-alá.
- Ezt hagyd abba, utálom. Ildi, a vámpírok réme jut róla az eszembe. Mit is csinálunk még? Eltöröljük a burzsoá vámpír várkastélyokra és farkasember vermekre kivetett adót és dupla adót vetünk ki a panellakásokra! Muhahahahaha! Köhh-köhh. Elvesszük a tizenkettedik havi nyugdíjat is! Sőt, a tizenkettedik hónapot is!
A Náci Vérfarkasok és Vámpírok Elnöke, ai mostantól kezdve a Sötétség Seregeinek Vezénylő Tábornoka címet is büszkén viselte, nem volt megelégedve. Valahogy nem érezte, hogy a jelenlegi státuszhoz képest sokkal rosszabbá tudná tenni a helyzetet. Pedig igyekezett.
Kicsinykét rossz érzés fogta el, pedig az elébb még annyira fel volt dobva.

Ráncolta a homlokát.

67

Az igazi Konzervatív előhúzott egy finom kidolgozású cigarettásdobozt és kivett belőle egy savlekötő tablettát. Bekapta és ivott rá egy korty buborékmentes ásványvizet, majd azt gyorsan követve egy fél körtét. Némán szemlélte Jegenyét, aki sorokat rótt a noteszába.
- Várj, homlokon csókolt a múzsa.
- Azt hittem, az a gremlin rúgott pofán. - kétkedett az igazi Konzervatív, mert aki kritikusan szemléli a világot, azt nem érheti nagy meglepetés, vallotta.
- Nyári szellő suvallotta, kicsi kunyhó tornácára... - dünnyögte Jegenye, és kopogtatta a ceruzával a noteszt.
- Mi az a suvallotta?
- Költői szabadság, tudod te mi az? - kérdezte Jegenye és odébb tolta a gremlin lábát, majd ráakasztotta a kardigánját.
- Persze hogy tudom - sértődött meg a konzervatív - nekem, kérlek, volt egy unokaöcsém, akit bebörtönöztek, az írt hobbiból verseket. Voltak neki ilyen költői szabadságai, jó magaviselet mián.
- Politikai volt?
- Nem, többrendbeli csalás és sikkasztás.
- Nem baj, ez jó, ezt felhasználhatjuk. Majd azt mondjuk, hogy politikailag meghurcolták. Kell egy ilyen a családba. Felolvasunk majd a verseiből a Rémhír TV-n, a kultúrműsorunkban. Esti Hörghurut, az a címe. Lassú, méltóságteljes versolvasás, záró idézettel, melankolikus zenével. Háttérben tábortűz és trikolór... Kicsit sem hurcolták meg? Biztos vagy benne?
- Én nem tudom, kérlek. Nem tartjuk a kapcsolatot, mióta zaciba adta a nagymama ezüst eszcágját.
- Ez jó, ez jó... kicsi kunyhó tornácára, fájó szívem bánatára....
- Én nem tudom, hogy vállalom-e ezt.
A háttérben a vérfarkasok összemarakodtak, iszonyatos dulakodás támadt. Szőrcsomók repkedtek mindenfelé, székek és üvegek törtek, hörgés, csontropogás. Egy nyakörv, rajta 'Buksi' feliratú bilétával repült a Konzervatív ölébe, amit követett egy véres fül, ami a falra tapadt, majd vörös csíkot húzva maga után a padlóig csúszott.
- A falnak is füle van, - mélázott Jegenye - de miért ne vállalhatnád? Ilyen arcokra van szükségünk!
- Nem vagyok benne biztos, hogy politikailag el akarom-e kötelezni magam. Én hiszek az igazi konzervatizmusban.
-And so do I! - helyeselt Jegenye.
Néhány vérfarkas angolosan távozott. Azaz félig véresen.
- Kérlek, nehéz időket élünk, de felépítjük a hatalmi rendszert. Minden ki van dolgozva, régóta szervezkedünk a katakombák mélyén, a sötétségben. Először jó arcunkat kell mutatnunk. The real conservatism will do, do you understand?
- He? Aztán?
- Aztán előjön a Sötétség Seregének vezénylő tábornoka és az Apokalipszis négy Lovasa, a Halál, a Viszály, a Pestis és a Hódítás. És lészen sírás és a fogaknak csikorgatása! Muhahahahahaha!
Kérsz még egy felest?

66

Idegesen simogatta a Kia Rio kormányát.- Nem értem, hogy miért kell mindent erőszakkal megoldani? Miért csukják be a szemüket, és nem veszik észre az eredményeket? Hogy épül-szépül az ország? Vámpírok és vérfarkasok? Hát ide jutottunk? Itt kell lemenni a Megyeri híd felé...
A modern értelemben vett baloldali türelmetlenül csapta balra az indexkapcsolót. Nagy ívben balra fordult és nekicsattant a Rebisz egyik Fiat Ducatojának.
- A picsába... - dünnyögte, amikor a - kissé göröngyösre tört - hátsó ajtók kinyíltak a kék Ducaton és birodalmi rohamosztagosok szálltak ki rajta, körbevéve a Kia Riot.
- Nem lácc, geci?
Sajnos, nem tudott választ adni, miután felső testnél fogva kitépték a vezető oldali abalakon és felpeckelték a száját tomfával. Lógott, harminc centire a föld fölött, a nyakánál fogva tartotta egy rohamosztagos. Kettőt pislantott, mintegy bocsánatkérésként és ki nem csavart karjával jelezte, hogy holttér volt, nem látta.
- Hagyjátok az urat! - mondta a Szabad, Demokrata a kisbusz vezetőfülkéjéből leereszkedve. Idegesen megigazgatta a ízléses barackszinű ingjének a mandzsettáját, majd finom fejrázás mellett konstatálta, hogy a fenekébe vágott a bugyija. Hátranyúlva kicsippentette, leporolta a kacsójáról a koszos mikrobuszról ráragadt port és a Kiahoz lépdelt.
- Elég legyen, fiúk! - mondta emelt hangon és elégedetlenségének hangot adva finoman összecsapta a tenyereit - Megint túlreagáljátok a dolgot. Hát nem vagyunk mi állatok?
A mikrobusz vezetőfülkéje felől neszezés hallatszott, valaki felhörrent és láncok csörögtek. Valaki tépte a láncait. A Szabad, Demokrata feljebb emelte a hangját.
- Tito! A helyeden maradsz! Még nem értünk oda!A modern baloldali esdeklően pislogott és arra gondolt, hogy a friss, lézeres fogtömését, amire három hónapig gyűjtötte a pénzt a rezsi, meg a lakás- és a Kia devizahitelének törlesztőrészletének kifizetése mellett, kiverte a tomfa. De azért bízott.

2009. május 3., vasárnap

65

Az igazi konzervatív unatkozva üldögélt szobájának abban a sarkában, ahová a tavaszi nap gyenge sugarai nem értek el. Lehúzhatta volna a rolót is persze, de akkor az a kevéske izgalom is elmarad, figyelni a sugarak játékát a bútorokon, a falon, hallgatni az utcáról beszűrődő zajokat.
Már az ötödik bögre teáját kavargatta mélán, pedig tulajdonképpen nem is szerette, mégis hozzátartozott a délutáni fílinghez, akárcsak a keksz, amit rágcsált hozzá. A Tescoban vásárolta, győri édes, így, hó végén ez is megteszi, ha kiveszi a zacskóból, úgyse látszik.

Az igazi konzervatív ma jobb oldalra fésülte a haját, és derékban srájfolt, halványzöld inget viselt. Sokáig gondolkodott reggel a szürke, aprómintás flanellen is, de elvetette. Meleg időt jósoltak, és minő véletlen, igazuk is lett, holott, le merte volna fogadni, hogy gőzük sincs Burke-ról.
- Eszel majd krumplistésztát? – hallatszott egy kiáltás kintről, és az igazi konzervatív idegesen összerezzent. Gránátos kocka, a rohadt életbe! Nem igaz, hogy nem lehet ezt megtanulni! Nekem is sikerült!
- NEM! – üvöltött vissza, mert alapvető kérdésekben sosem nyitott vitát. A társalgás valamelyest kizökkentette eddigi tunyaságából, és a telefonhoz vánszorgott. Beszélnie kellett Prinkmayerrel az esti gyűlésről.
Prinkmayert még a gimnáziumból ismerte, bár akkoriban nem voltak igazán jó barátságban. Meg is szakadt a kapcsolat közöttük az iskola elvégzése után, a tizedik érettségi találkozón találkoztak újra, ahol pár sör mellett (akkor még ivott sört, csak később tért át a nemesebb borra, - nehéz döntés volt a gyomorsav-túltengése miatt -) kiderült, hogy mennyi a közös bennük.
Példának okáért Prinkmayer is vámpír volt, akárcsak az igazi konzervatív.
This was the beginning of a beautiful friendship.

------------------

A taggyűlésen már javában állt a bál, mire Prinkmayerrel megérkeztek. Egy barna vérfarkas az asztalon állva ordibált két idegesen gesztikuláló vámpírral. A szokásos ellentétek éleződtek ki pár hónapja megint a vérfarkasok és a vámpírok között, utóbbiak egyszerűen lenézték a büdös, szőrös, nyáladzó állatokat, akik viszont nyámnyila beszarinak tartottak minden vámpírt, mert csak az éjszaka leple alatt voltak képesek akciózni.
Az üvöltözés kicsit bántotta az igazi konzervatív fülét. Szemeivel egy csendes sarkot keresett, meg is látta Jegenyét, az alanyi költőt és vérfarkast egymagában a budi melletti kisasztalnál. Gyorsan odacsattogtak Prinkmayerrel, és leültek mellé.
- What’s the Story, Morning Glory? – kérdezte az igazi konzervatív, mert egyáltalán nem volt zenei ízlése.
- Ki tanyája ez a nyárfás? Hideg szél fúj, édesanyám! – Összenéztek. Jegenye fogékonysága a bukolikára egyre idegesítőbb, a vigyorgása pedig egyszerűen debil. Hiába az iskolázottság, pár feles után mégiscsak kiütközik belőle az állat. Mintha csak igazolni akarná őket, Jegenye böffentett egyet, és a hónalját kezdte vakarászni. – Fogadjunk, hogy bolhái is vannak – gondolta éppen az igazi konzervatív, mikor hangos sivalkodással elsüvített a fejük mellett egy gremlin, és fejjel beleállt a falba.
- Picsába! – kiáltott fel Prinkmayer.
- Mongyő! – méltatlankodott elegánsan az igazi konzervatív
- Húzzatok már ki a falból a rohadt életbe! – nyervákolt a gremlin – a Vezértől hoztam üzenetet! Holnaptól megkezdődik a Három Csapás hadművelet!
A zaj hirtelen elcsitult.
Az asztalon álló vérfarkas kidülledt szemekkel, tátva maradt szájjal bámult a falból kilógó, kalimpáló lábakra. A vámpírokban meghűlt a vér. A csendben csak Jegenye ütemes csuklása hallatszott. Hosszú percek teltek el ebben a némaságban.
A gremlin lába lassan felvette a csuklás ritmusát.