- Rossz válasz – üvöltötte Tapló Béla fülébe Prinkmayerné Lelkes Piroska kedvesen, miközben a nyakkendőjénél fogva lágyan felemelte, majd lerakta a megrémült orvost. Ezt a mozdulatsort többször is megismételte, ezzel is hangsúlyozva szavai jelentőségét, bár a férfi valószínűleg már tisztában volt azzal, hogy nincs kedve tréfálkozni.
- Hol van a Sándor? – kérdezte tőle még egyszer, most kicsit meg is rázogatta közben, a leesett szemüveget kecsesen az asztal alá rúgva.
- Kéremszépen – sírt fel a doktor – ne bántson kérem! – Tapló szinte elszédült az asszonyból áradó fokhagymás piritós átható szagától. Kavargott a gyomra és rettenetesen félt.
- Azonnal áruld el, hol a férjem, szarjankó!
- Nem tudom, kérem, higgye el – zokogta a férfi.
Piroska pár percig ütemesen a falnak verte Tapló Géza fejét, egészen addig, amíg a férfi el nem ájult.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése