48

Az Úr jókedvűen heverészett a márványlapokkal borított teraszon felállított jacuzzijában egy pohár Don Perignonnal a kezében. Kicsit meglangyosodott ebben a melegben, de most ez sem tudta elrontani a hangulatát. Ivott egy kortyot és a poharat letette a medence melletti aranyozott rokokó asztalkára. Hátradőlt, élvezte a vízsugarak masszírozását, arcát szembefordította a nappal, becsukta a szemét.
-Sikerülni fog. Mégis sikerülhet! – felnevetett. - Ja, barátocskám, csőcselékben én is jó vagyok, ilyen az, amikor visszalő a nyúl. Vagy fordítva sül el a puska? Na igen, a közmondásokhoz viszont valóban jobban értesz – vigyorogni kezdett. Szokott így beszélgetni magában a főellenséggel, a Náci Vámpírok és Vérfarkasok pártelnökével, bár az utóbbi időben kicsit megritkultak ezek a társalgások. – Jókat röhögtél, mi? Hát most én röhögök, kisbarátom! – derűsen nézte, amint egy veréb a Lenin szoborra száll, és tollászkodni kezd. – Leszarom, ha leszarja! – vihogott fel megint, tetszett a poénja, még párszor elismételgette magának, azon gondolkozva, hogy vajon milyen alkalommal használja fel. Talán a költségvetési vitában? Vagy a következő találkozón Putyinnal?
Gondolatai visszakanyarodtak a tegnapi eseményekhez. Az a legjobb az egészben, hogy már szinte semmit nem is kell tenni, minden megy a maga útján, a csőcselék hozza a formáját szépen, jah, aki ördöggel cimborál, azt el is fogja vinni, bizony, bizony, farkas koma, így fogsz járni te is! - Ne felejtsem el gyakorolni a széttárt kezes figurát ! – emlékeztette magát gyorsan.
És a beszédem... Kurva nagy volt! „ellopják a szabadságot” igen, ez volt a legjobb. Meg a Magyar Charta.
- Sikerülni fog – újra behunyta a szemét, mosolygott.