2008. július 8., kedd
51 - A raj
A szürkeruhás ember a Nagy Építő mellkasán térdelt,
szemei fennakadtak, teljes transzban, sziszegve
ismételgette a varázsigét:
- Szél viszi a fehér hamut,
így is-úgy is eszedbe jut,
zöld kása a hasadra fut,
így is-úgy is eszedbe jut!
A Nagy Építő remegett, sírt, fuldoklott a kíntól.
Már nem tudott gondolni semmire, egy kimerevedett,
tébolyító pillanatba fagyva zokogott.
- Sehogy se fog eszembe jutni,
mondta, vagy csak gondolta inkább.
Ebben a pillanatban megmozdult a szerkezet.
A hatalmas fogaskerekek lassan, nyikorogva elindultak.
Sok száz térfigyelő kamera képe jelent meg a monitorokon,
és az Ifjú Charta indulójának halk foszlányai szűrődtek
ki a hangszórókból.
- Megelőzött, üvöltötte, és tudta, hogy késő.
A szürkeruhás embert ledobta magáról, felugrott, majd
térdre rogyott. Valahonnan fentről, velőtrázó nevetés,
gúnyos kacaj töltötte meg a levegőt.
A földalatti rácsok felcsattantak, és a sötét üregekből droidok
tömege tódult elő. Robotpópák, rendőrrobotok, rikkancsrobotok
és kinetikus próbababa-kimérák ezrei özönlöttek földalatti raktáraikból.
A gyártási szám ott virított mindegyikük tarkóján.
天
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Pokol s Mennyország egyforma,
számokat írnak a tarkódra.
Több mint egy hete. Hét vagy talán nyolc napja szomjazva, epedve várom
jelentkezésüket. Várom a folytatást.
Először azt hittem talán már valahol
vérbefagyva fekszenek mélyen, egy
ismeretlen földalatti csatatéren.
De akkor ki írogat a nevükben a
szélsőreakciósok hirhedt blogjára?
Lehet, valakik átvették az irányítást?
Nyári szünet van. Nincs ihlet.
Meg a múlt sebeit tárjuk fel éppen.
Na, írtam egy kicsit, de csak maga kedvéért.
Megjegyzés küldése