37

"Nyisdkinyisdkinyisdki!"

Dr. K. elkeseredetten dőlt a kapucsengő gombjára, dacára a szabatosan megfogalmazott figyelmeztetésnek, hogy a csengőt nem kell folyamatosan nyomva tartani. Éjfél volt, az egész ház töksötét, dr. K. feje pedig zúgott a nyugtatótól, amit a kórházban belepumpáltak. Egyenest odavitték, amikor a rendőrségen bejelentést tett a vérfarkasról.

Tulajdonképpen nem sokat tudott Editről. A lányt egy barátjánál ismerte meg, alig néhány hete. Hamar kiderült, hogy egy csomó közös témájuk van, a Rossz Pártot pedig egyikük se szerette. Pontosabban Edit udvariasan bólogatott, amikor dr. K. a Rossz Párt gaztetteiről beszélt neki, majd hamarosan egy avantgarde kiállitásra terelődött a szó. Ezután nem sokat beszeltek politikáról. Dr. K. tudta, hogy a jó párkapcsolatnak az alapfeltétele a politikai nézetazonosság és azt is, hogy Edit fel se bukkanhatott volna a baráti körben, ha nem gondolkozik tényszerűen politikai kérdésekben.

“Furcsán nézel ki” - mosolygott rá álmosan Edit a kapuban, de kicsit se látszott meglepettnek. Dr. K. végignézett magán és tényszerűen megállapította, hogy kórházi pizsamában, mezítláb valóban furcsán néz ki. Ruháját visszaszerezni nem volt módjában, amikor meglépett a kórházból.

“Majd mesélek” - morogta dr. K. amikor belépett a lány kicsike, első emeleti lakásába. Edit lakása egy szobából, egy konyhácskabol és egy fürdőszobából állt. Volt viszont egy kellemes balkonja, amelynek ajtaja most is nyitva állt és beáradt a hűsítő éjszakai levegő. Ülj le, hozok valami teát - duruzsolta a lány, dr. K. térdei pedig megadták magukat. A pamlagra rogyva üres tekintettel figyelte, ahogy Edit bekapcsolja a tévét.

Az első percekben fel se fogta, mit néz. Furcsa adás volt, az egész képernyőt ezüstös szín töltötte be, feliratok vagy bármilyen ábra nélkül. Aztán a kép váltott és dr. K.-nak öntudatlanul tágra nyílt a szája.

A képernyőről egy trónszékben ülő furcsa alak vigyorgott rá. Vállán egy szörnyű minisárkány ult. Akkor lehetett eszrevenni, milyen alacsony a magassarkú cipője ellenére, amikor lehuppant a trónszékről. Megállt a trónterem közepén és kitárta a karját dr. K. felé.

“Már nagyon vártalak” - vihogott ocsmányul az alak - “Péter barátom haragszik rád, de én becsülöm a teljesítményt”. Oldalról besündörgött a dr. K. által már megismert vérfarkas, csúnyán összeégett orral. A rémkirály gonoszul rápaskolt a bestia orrára, mire az fájdalmában felmordult, majd sértetten távozott.

Dr. K. rémülten körülnézett és az ajtóban megpillantotta Editet, aki szabályos vigyázzállásban nézte a műsort. “Edit is velük van” - villant át dr. K. agyán. Most értette meg, miért terelte el a beszélgetést mindig a lány a politikáról. “Beszivárgót küldtek közénk”.

A rém eközben táncolni kezdett a trónteremben, körbe-körbe. "Lesssz maga úgyis az enyém, csak az enyém, csak az enyém ..." - kornyikálta fülrepesztő orrhangon. Annyira belelkesült, hogy lekapta a válláról a sárkányféleséget és atölelte. Majd hirtelen abbahagyta a tánc ezen hátborzongató paródiájat, mélyen dr. K. szemébe nézett és alig hallható, ámde annál határozottabb hangon kiadta a parancsot: "Gyere hozzám, gyermekem, gyere bátran, gyere most, gyeregyeregyere ..."

Dr. K. rémülten érzékelte, hogy lábai maguktól fellökik a pamlagról és megindulnak vele a tévé felé. "Soha nem kapsz meg" - nyögte elkeseredetten, minden erejét összeszedve visszaszerezte az uralmat a lábai felett és két lépéssel a balkon ajtajánál termett.

Aztán ugrott.