39

Fénykörből fénykörbe. Fénykörből fénykörbe.

Dr. K. futott. Meglepően gyorsan futott ahhoz képest, hogy bal lábára sántított és nem volt a lábán cipő. Amikor fénykörbe ért, lelassított, de ilyenkor belehasított a bal lábába a fájdalom. Az a lába ért előbb földet, amikor kiugrott Edit lakásából, az első emeletről. Még szerencse, hogy a balkon alatt volt egy nagy bokor, ami felfogta a zuhanást. Egyben le is tépte róla a pizsamafelsőt és összekaristolta a felsőtestét, de ez most kevesett számított. A menekülés számított.

Mert amikor kiért az utcai lámpa fényköréből, megelevendtek az árnyak körülötte. Dr. K. világosan látta, hogy legalább három vérfarkas követi. Ha egy fénykörbe ért, tisztelettudóan a sötétség peremén maradtak, ha azonban dr. K.-t körülölelte az éjszaka, a szemeik ijesztően közelről parázslottak fel és dr. K. hallani vélte zihálásukat is. Ilyenkor dr. K. elfelejtette a fájdalmat és futott, amennyire csak tudott.

Saját maga számára is váratlanul érkezett a nagy térre. Menekülése közben nem is gondolt arra, merre visz az útja, de most hirtelen rájött, hogy a legjobb helyre vetette jó sorsa. A Gödörben éppen buli volt.

Dr. K. megjelenese nem keltett különösebb feltűnést, a gödörlakók láttak már ennél különbet is. Igyekezett elvegyülni a tömegben, azt remélve, hogy a pokoli szörnyetegek így nem jutnak közel hozzá. Hanem amikor visszanézett a térre, a tömegen kívülre, elállt a lélegzete.

Vérfarkasok tucatjai vették körül a Gödröt. Nem hárman voltak már, hanem legalább harminchárman és a környező utcákból egyre újabbak csatlakoztak hozzájuk. Egyre szűkebb kört vontak a Gödör köré, mintha vadászatra készülődnének. Fölöttük a levegőben valami elképzelhetetlen rémség húzott el. Körvonalait kivenni nem nagyon lehetett, de dr. K. érezte a jeges levegőt, amikor elhúzott felette. És mintha ez nem lett volna elég, egy vérfarkas lépett ki az egyik oszlop mögül, kifogástalan öltönyben, a hátsó lábán járva és a legnagyobb természetességgel elkezdett araszolni felé a tömegben.

"Nem csak én kellek nekik, hanem mindenki" - iszonyodott el dr. K. Villámgyorsan körbenézett és meglátta az ünnepi fáklyákat. Mielőtt bárki megakadályozhatta volna, felkapott egy fáklyát és nekifutásból a vérfarkasok közé vágta. Aztán még egyet a másik irányba. Aztán még egyet a tömeg felett köröző rémséghez vágott. Az első fáklya meggyújtotta a kiszáradt füvet és a vérfarkasok hátrálni kezdtek.

“Győzelem! Győztünk!” - ordítozott dr. K. Lelkesedését dermedt csend fogadta. Egy kis kör támadt körülötte, mintha a bulizók egy kis távolságot akartak volna tartani tőle. A távolban egy sziréna kezdett el vijjogni.
“Vérfarkasok ... az egyikük öltönyt viselt ... el akartak pusztítani itt mindenkit ... egy repülő rém is volt ... találkoztam a királyukkal is ... a tévén keresztül közlekednek” - dadogott dr. K. de a hangulat nem oldódott fel. Egy fiú a mellette álló lány fülébe suttogott. Aztán az egyik sarokban meglátta Editet. Dr. K. néhány barátjának gyűrűjében állt és feldúltan mutogatott irányába.

Dr. K.-nak nem volt kedve magyarázkodni. Újra futott. Fénykörből fénykörbe.