8

- Kötözze már le valaki ezt a szerencsétlent, így nem tudom kiszedni a vakolatdarabokat a fejéből ! – üvöltötte Prinkmayer Sándor sebészorvos a műtőben. Amúgy is rossz kedvű volt egész nap, erre a nyakába varrták ezt az embert, aki még mindig rettenetesen bűzlött, pedig kétszer is megmosdatták. Idegesítették az újságírók, akik az előtérben vártak arra, hogy valamit nyilatkozzon az esetről. Idegesítette a kórház igazgatója, aki percenként érdeklődött a beteg állapota felől, állítólag maga az ÚR hívta fel telefonon többször is ez ügyben. Hát ki ez a macskajancsi, hogy ennyit foglalkoznak vele? Külön szoba...honnan akasszon le hirtelen egyet? Már így is saját pénzéből vetetett WC papírt és egy tubus fogkrémet ennek a baromnak, aki összeszarva repkedett a város felett, nyilvánvalóan valami elmebeteg liberális performance cáljából. Mindig ő kapja az ilyen eseteket, ez már tendencia. Csak nem tudtak meg valamit a Náci Vérfarkasok és Vámpíroknál betöltött tizstségéről?
- Óvatosabbnak kell lennem – motyogta félhangosan.
Ezek ki akarnak nyírni, rám küldik a verőlegényeket, elkobozzák a házamat, büdös komcsi bagázs!
Tulajdonképpen ki is ez az ember? – kérdezte később, már a sebek összevarrása közben az ápolót. Mikor meghallotta a nevet, meghűlt ereiben a vér, és irgalmatlan nagyot rántott a cérnán. A beteg felsikoltott.