21

Prinkmayer először észre sem vette, hogy már nincs egyedül a tehéntőgyek véres romjai között. A látvány, a szagok teljesen elkábították, ráadásul véletlenül beleült egy bortócsába összeroskadás közben, és ettől még jobban kétségbeesett. – Mi lesz így a gatyámmal? Mit mondok majd otthon Piroskának? – Amikor eszébe jutott a felesége, zokogni kezdett. Bár a határozott nőket kedvelte, de a folytonos verést azért már nehezen viselte így negyven felett, és Piroska bizony nem fukarkodott a meggyőzésnek e fajtájától. Már hallotta is a hangját: - Te rohadt strici, hol kujtorogtál megint? Bűzlessz a piától! – Hirtelen látni vélte a kezében félelmetes vájdlingját, szinte érezte is a csapásokat a fején. Felkavarodott a gyomra, valamiben meg kellett kapaszkodnia, hogy jobban legyen. Akkor látta meg a két lábat maga előtt. Megnyugvást keresve támaszkodott nekik. – Csak ne rókázzak, jaj, csak nehogy elhányjam magam – gondolta, és felnézett a lábak tulajdonosára.
Furcsán ismerősnek tűnt az ember.
- Luke Skywalker? – kérdezte, mikor meglátta a fénykardot az oldalán. Az idegen nem válaszolt. Zümmögött.
- Obi Van Kenobi? – A zümmögés folytatódott, az alak előre-hátra hajladozott közben, kardja jobbra-balra fityegett a derekán. 399.- Ft – pillantotta meg a címkét egy erőteljesebb kilengés után.
És akkor az ismeretlen énekelni kezdett.
- GIZIKE! – üvöltött fel Prinkmayer és felpattant a véres kolbászokkal és tőgytetemekkel borított padlóról. Ezt a traumát már nem viselte el.
Elrohant, vissza sem nézett.