29 - A hegy gyomrában

Már majdnem felértek. A meredek akna fenyegetően tátongott a hátuk mögött. A halványzöld
szerelőfényben már alig látszottak az alsóbb szintek, térden csúszva, zihálva tették meg az
utolsó métereket. A hegy gyomrában voltak. Az őrült meneküléstől elcsigázva
rogytak a földre, a szürkeruhás ember tüdeje hangosan sípolt, szinte fütyült.

- Cserélni kéne már a gégecsöveket, mi? Szólt gunyorosan a Nagy Építő. -Nekem megvolt két éve.
Ismerek valakit, a legfrissebb árut tudja, persze a Náci Vérfarkasoktól szerzi be ő is.
- Sss...maga még mindig ezekkel jön? Hihetetlen. Sípolt a szürke ruhás.
- Jajj ne játsza az ártatlant nekem, és a maga fülei?
- Na, az kicsit más azért azt hiszem, nekem...

- Hmmm...hmmm...
A lassan erősödő, különös moraj betöltötte az oszlopcsarnokot ahová érkeztek.
Mély énekhang volt ez, az alsóbb szintek felől jött. Több száz, talán több ezer torok.
- A robotpópák, sóhajtott a Nagy Építő. - Ilyenkor indulnak vissza.
- Uramatyám, mi lesz a Mesterrel? Ha ezek rátalálnak,
akkor tényleg vége, nem tudunk rajta segíteni.
- Ki tudja, hihetetlenek a képességei, nem?
Egymásra néztek: szemükben hideg szikra villant - persze, a képességek.

- Át kell vágnunk a panoptikumon, utána a palackozó üzemen, amit a Gá... tudja,
még pár száz méter és ott vagyunk az irányító központban. Onnan sima ügy az egész.
- Megvan a leírásss...sss...? Nyöszörögte a szürkeruhás ember, még mindig sípolva kicsikét.
- Persze, hogy megvan. De fejből is tudom az egészet. Assziszem.
- Akkor...ssss...menjünk.

天