35

- Csak kerülj elő, szétrúgom a seggedet, Sándor! – sóhajtott fel Prinkmayerné Lelkes Piroska, mikor kilépett a Náci Vérfarkasok és Vámpírok alagsori klubjából. Már két napja kereste a férjét, mindez idáig eredménytelenül. Először a szomszédoknál járt, ott szokta meghúzni magát veszekedéseik után a férfi, valamelyik hülye mindig megsajnálta azért a pár kisebb zúzódásért. – A barmok! – köpött ki mérgesen, telibe találva egy arra sétáló punkot, a szerencsétlen szó nélkül elodalgott.
Másnap délelőtt benézett a férje munkahelyére, és, bár kezdetben meglehetősen szűkszavű válaszokat kapott a kérdéseire, de mikor csevegés közben felemelte a vaságyat a rajta fekvő Hüttler Gézával együtt és fenyegetően hadonászott vele egy kicsit, rögtön megeredt a szava annak a kis rüfke ápolónőnek. Köpött egyet megint.
- Vérfarkasok, na persze, ez a Sándor teljesen hülyére itta már magát – morfondírozott magában. – Három elmegyenge takonypóc, hát, egy darabig nem fognak menetelgetni abban a lepattant irodában, arról gondoskodtam! – gonoszul vigyorgott, mikor visszagondolt rémült arckifejezésükre az első mondatok elhangzása után. – Azt hiszem, az egyik becsinált a nadrágjába is! – szakadt fel az elementáris röhögés az asszonyból. Egy ablak csörömpölve a járdára esett.