Kiabált, ahogyan csak a torkád kifért:
- Ti piktorinasok!
A nagy erőlködéstől kicsit berottyantott. Egy kis melegség töltötte el. De félig a fekáliában állva jólesett.
A piktorinasok valami értelmetlenséget visszamotyogtak és lengették bűzös leheletű piros-fehér csíkos zászlóikat.
Ekkor azonban megriadt, felébredt, és körülnézett. Még mindig benne volt a szarban, bár álmában nagyon megmondta a piktorinasoknak, hogy azok csak ócska piktorinasok. Még mindig sötét és hideg volt, de már látta a megoldást: meg kell ennie magának a szart, és így előbb-utóbb kikecmereghet a pöcegödörből. Hát elkezdte. Lelkes volt. Inkább a szar, mint a Vérfarkas velőtrázó üvöltését hallgassa egész életében. Így lett az Ember szarrágó.
4 megjegyzés:
Ezzel a piktorozással elvitte a regényt. Kénytelen leszek Gizikének írni, hogy visszavigyem a cselekmény folyamát a helyes útra
Elérkeztek életem regényének tizedik fejezetéhez - sóhajtott Feri, akit Embernek, Úrnak avagy Szarrágónak is neveztek. Itt az ideje a számvetésnek. Hogy ki vessen számot, az persze nehezebb kérdés volt, ő-e vagy a szerzők. Végül is, mivel e feladat elvégzését mindenképpen szükségesnek tartotta, praktikus okok miatt saját maga mellett döntött. Ez persze nehéz, már-már megoldhatatlan feladat elé állította, hiszen az ő tíz részes virtuális sorsával csak alkotói vethetnének számot igazán. Szeme a végtelenbe révedt, és elmélázott azon, vajon ő állt-e a szarosgödörben vagy a blogger. Esetleg ő a blogger, csak élettörténetét félre értette? S ha már élete így félresiklott, hogyan tovább?
Végre is, jó szokása híven az egyszerűbb, s hite szerint egyszerűségéből fakadóan a tökéletes megoldást választotta: Ildikóért és Tiborért telefonált.
katuska
Tölgy feladta a leckét ezekkel az álomjelenetekkel:)
Gizke, magának ez a fércmű nem lehet kihívás:)
Megjegyzés küldése